Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MŰVELŐDÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE - Az iskolán kívüli népművelés

1926-ban az ország minden részéből Mohácsra gyülekezők között, a 400. évforduló tiszteletére tartott országos gyásznapon ott van Szekszárd város küldöttsége is. Októberben táblát állítanak a megyeházán a tragikus sorsú II. Lajos szekszárdi átvonulására és a török uralom kezdetére emlékeztetve. 1937-ben a város alapítólevelet ad ki arról, hogy hozzájárul Szekszárd címerének elhelyezéséhez Mohácson, a fogadalmi templom árkádsorán, „megemlékezvén nemzetünk történelmének azon eseményéről, amelyek Mohácson lezajlottak az Úrnak 1526. éve augusztus havában 29. napján, mikor véres viadalban Hazánk szine-java az ország védelmében Mohács mezején életét vesztette királyával, II. Lajossal egyetemben... "

7 Béri Balogh Ádám elfogatásának helyén az 1882-ben állított és azóta tönkrement emléktábla helyett Mutschenbacher mester készített újat 1931-ben: „Ezen helyen fogatott el 1710-ben Béri Balogh Ádám, II. Rákóczi Ferenc dandárnoka, aki a hős tulajdonságait a hon és a szabadság szent szeretetével egyesíté és elvhúségéért kegyetlen vértanúságot szenvedett. Örökös tisztelet emlékének. A haza minden előtt." Az emlékfához közeli csatári elemi népiskola 1932-ben felvette Balogh Ádám nevét.

8 1938 a Szent Jobb előtti hódolat éve volt. Június 13-án az esti órákban a vasútállomásról körmenet kísérte az ereklyét a Béla király térre, ahonnan az egyházi és világi ünnepség után még aznap este tovább vitte a vonat. Kölcsey halálának centenáriumán, 1938-ban rendezték először a Himnusz ünnepét, Szekszárdon a Hősök szobránál tartottak megemlékezést. A következő évek is alkalmat kínáltak történelmünk jeleseiről való megemlékezésekre. 1940-ben Mátyás király, egy év múlva Széchenyi István emlékének hódolt a város, születésük 500., ül. 150. évfordulója alkalmából. 1941 tavaszán a 700 éve történt tatárdúlást idézte Tóth Lajos ref. lelkész a vármegyei közgyűlésen.

9 1944-ben Kossuth Lajos halálának 50. évfordulója alkalmából tervezett tisztelgésre készült az ország, de a megemlékezés Szekszárdon is elmaradt a háború egy újabb tragikus eseménye miatt. Előtte egy nappal, március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot. Tilos volt ünnepséget, színházi előadást, vagy más összejövetelt tartani. A múlt században meghonosodott közművelődés-szavunk és főként annak tartalma hátrányosan változott a két világháború között. Inkább jelentette az intézményes „népművelés" hivatalos szándékait, mint a kiegyezés után jó úton induló civil társadalom önszervező képességét. Pedig jelentős részben erre kívánt támaszkodni a kultuszkormányzat. Olyan kultúrpolitikai célokat akart elérni, amelyeket a korszak nagy történelmi „élményei" fogalmaztak aktuális teendőkké. Az első világháború utáni évek egymásra halmozódott szociális és kulturális problémái Trianonnal, majd gazdasági válsággal tetézve úgy voltak elviselhetőek, ha a kultúrpolitika - a századelej i boldog békeidők felemlegetésével viszonylag egyszerű és gyors eredménnyel járó megoldást ajánl. Ezt az összefogást igénylő nemzetnevelő, népművelésben való általános részvételt elváró program fogalmazta meg, vagyoni és társadalmi helyzettől függetlenül. Ennek megfelelően alakult a hármas célkitűzés: 1. Mindenkit a nemzeti műveltség és az emberi kultúra részesévé tenni; 2. Képesítést adni az egyéni hivatás betöltéséhez; 3. Felkészíteni a nemzet korszerű feladatainak megvalósításában való részvételre. A népművelési, nemzetnevelési feladatok szempontjából ez a teendők három csoportját jelentette: a) az értelem nevelését, a szellemi önállóságra tanítást; b) a lélek művelését, a világnézet és jellem alakítását; c) a szociális gondozást. Maga a népművelés, bár módszertana fejlődött, erre önmagában eleve alkalmatlan volt. A megcélzott feladatok nagyságát mutatja, hogy a népművelés kétszáznál több tematikus és módszertani ajánlása között olyan súlyúak szerepeltek egy-egy pontként, mint pl. a népfőiskolák, a könyvtár-ügy, a settlement mozgalom, a jogvédelmi tanácsadás stb.

11 A hasznos, de a feltételek hiányában megvalósíthatatlan tervek együttese nagy súllyal nehezedett a szakmaként még alig mutatkozó népművelésre. A problémákat felszínesen érintő cikkek mellett mind gyakrabban voltak olvashatók a kultúra válságát érintő írások. Általános következtetéseik az anyagi nehézségek miatt is egyenetlen iskoláztatásban látták az okokat. Kontraszelekció érvényesült, a tanulás lehetősége a vagyonnak lett függvénye és