Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETE
és gondozni. Az előadás után azonban egyedül Szálka község érdemes jegyzője kérte a családi ápolási rendszer náluk való bevezetését, ami az 1926. évben meg is történt; kezdetben 9, majd az év végére 25 beteg kihelyezésével. 48 Az új kórházrész építése és az ezzel járó anyagi erőfeszítések ismét nehéz helyzet elé állították az intézet vezetőségét. Ennek enyhítése céljából-főként az élelmiszerellátás-javítás és olcsóbbá tétele érdekében - az igazgató-főorvos, az Ebes pusztához hasonló mezőgazdasági bérletet keresett. Ebben az ügyben a város vezetőivel folyó tárgyalások eredményre vezettek és 1927-ben az intézet 3 évre bérbe vette a Szekszárd határában fekvő, ún. palánki gazdaságot. Ezen terminus lejárta előtt, 1928-ban a szerződést, kedvező feltételek mellett, 24 évre meghosszabbították és itt alakították ki az ország első tanyarendszerű elmebeteg-telepét. Ez a gazdaság, az elmebetegek foglalkoztatása mellett, folyton növekedve és sokoldalúvá válva, bőségesen ellátta, kedvezményes áron az intézetet hús, tej és egyéb élelemmel. Az ismertetett körülmények között létesített szálkai családi elmebetegtelep e közben folyton bővült és mind több család vett ebben részt. Az itt gondozott és munkálkodó betegek száma 1926. év végére elérte a 25-öt, 1928-ban pedig ez a szám már közel 200-ra emelkedett, 49 úgyhogy fizetéses telepápolót is kellett a kórháznak alkalmaznia. Az ő kíséretében jelentkeztek havonként a kórházban a kihelyezett betegek fürdetés és ellenőrző vizsgálat céljából, amikor egyúttal a havi ápolási díjak is kifizetésre kerültek. A kórházi kezelésre váró elmebetegek számának emelkedése illetve az adott lehetőségek bővítésének feltétele miatt azonban csakhamar szükséges lett más helyiségekben is a szálkaihoz hasonló elmebeteg-telep létesítése, a kedvező tapasztalatok alapján. Erre a célra legalkalmasabbnak Kakasa és Belac, a Szekszárdtól 14 km-re, a Pécsre vezető út mellett fekvő helységek látszottak. Tehát itt létesültek a következő családi elmebeteg-telepek, amelyeknek beteglétszáma az 1929. évre elérte a 234-et. Számukra a kórház még ebben az évben egy fürdőházat is létesített, a Szálkán építetthez hasonlóan, tehermentesítve így a szekszárdi intézetet. 50 A családi ápolási telepek kormánybiztosa, dr. Fabinyi Rudolf, egyetemi magántanár, a Lipótmezei Állami Elmegyógyintézet igazgatója 1936. júniusában meglátogatta a kórház szálkai, kakasd-belaci, összesen 510 beteglétszámú intézményét, valamint a palánki bérgazdaságot. Ez utóbbi 80-as létszámra berendezett tanyarendszerű ápolási telepén 55-60 ápolt foglalkozott konyhakertészkedéssel és állattartással. A kormánybiztos nagy elismeréssel szólt az itt tapasztaltakról. 51 1937. január l-jétől Dr. Sztanó Sándor, az ideg- és elmeosztály főorvosa nyugdíjba vonult, de utódja kinevezéséig tovább vezette osztályát. Az országos pályázatra 10 szakorvos jelentkezett, akik közül dr. Thuránszky László főispán dr. Piróth Endre budapesti egyetemi tanársegédet nevezte ki ez év szeptemberében. Dr. Sztanó Sándort, a kórház orvosai és a többi alkalmazott nevében dr. Treer István meleg hangon búcsúztatta. Beszédében a távozó főorvost a fiatal orvos generáció mintaképéül állította, aki 1898-tól megszakítás nélkül működött a kórházban. Állandóan továbbképezte magát és sokoldalú tevékenységében az orvostudomány haladó eszméit igyekezett megvalósítani. Főorvossága idején létesítették a családi ápolási telepeket és csaknem egész Dunántúl arra rászorulóinak munkatherápiás lehetőséget volt módjában adni. A betegek érdekében önzetlenül dolgozott. 1916-ban 11 nővérrel együtt az I. világháborús betegek gyógyítása közben megkapta a Galíciából behurcolt feketehimlőt, melyből csak igen nehezen gyógyult fel. Nyugdíjba vonulása után, rokonaihoz, Sopronba költözött és egészségügyi-tanácsosi címet kapott.
