Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETE

Bábaképző Intézet Szekszárdon A kórház történetének ismeretében kitűnik, hogy a betegek számának rohamos emelkedése szinte évtizedenként szükségessé tette az elhelyezésükre szolgáló épület nagyobbítását. Azonban, a sok nehézség árán megvalósult kórházbővítés elkészültekor ez többnyire máris szűknek bizonyult. Az elmúlt század utolsó évtizedében ismét ezzel a problémával találkozunk. 1892/93. év telén már olyan nagy a kórtermek zsúfoltsága, hogy a kórházban állandóan 100 beteggel több tartózkodott, mint ahány ágy volt. Többen a folyosókon és tömött kórtermekben elhelyezett szalmazsákokon feküdtek. A kórházra ügyelő választmány, számolva a csekély lehetőségekkel, már egy kisebb pavilon felépíttetésén gondolkodott, amikor „egy váratlan fordulat kedvezőbb irányt adott az ügy menetének". Dr. Tauffer Vilmos egyetemi tanár 1891-ben Szekszárdon járva, a kórházat egy bábaképző céljára alkalmasnak találta. Ezek után Tolna vármegye, 1893-ban Simontsits Béla alispán javaslatára elhatározta, hogy a szülészet színvonalának emelése céljából Szekszárdon egy bábaképző iskolát alapít. Ennek elhelyezését és a hozzá szükséges szülészeti osztály felállítását a kórházban látták legalkalmasabbnak. A kórház történetének addigi legnagyobb szabású bővítésénél - 1896-ban - ez a terv érvényesült. Az építkezés ennek megfelelően úgy történt, hogy itt egy tantermet és a bentlakó növendékek számára egy hálótermet biztosítani lehessen. A tanfolyam megkezdése előtt az illetékes Vallás- és közoktatásügyi Minisztérium kiutalt 2000 Ft-ot az oktatáshoz szükséges berendezési tárgyak megvételére és további évi 300 Ft-ot „a tanítási szükségletek fedezésére". A tanfolyam vezetőjéül, megfelelő tiszteletdíj ellenében az igazgató főorvost, a tanársegédi feladatokkal pedig a kórház egyik alorvosát bízták meg. Először 3 hónapos tanfolyamokat indítottak, évenként 2 alkalommal, 14-20 növendékkel. Az újonnan elkészült osztályon 5 év alatt összesen 121 hallgató nyert ún. másodrangú diplomát. A bábaképzésnek ez a módja, a kedvezőtlen tapasztalatok alapján azonban nem bizonyult alkalmasnak. Azonkívül, hogy a 3 hónapos tanfolyam alatt a növendékek aligha tudták elsajátítani a szükséges ismereteket, a legtöbb vármegye - éppen erre való tekintettel - ezen bizonyítványra nem adta meg a működési engedélyt. Mindezekre való tekintettel, dr. Tanárky Árpád már 1901-ben kérte, hogy ezen másodrangú intézetet elsőrangúvá nyilvánítsák. Ehhez a minisztérium hozzá is járult és a következő esztendőtől kezdve évi egy alkalommal tartatott 5 hónapos tanfolyam. Ezeken 1905-ig, összesen 82 növendék végzett és kapott az egész országra érvényes oklevelet. Ez a bábaképző nemcsak az itteni szülészeti osztály fejlődésében játszott jelentős szerepet, hanem mint később látni fogjuk - a bábaképzés és továbbképzés egyik dunántúli központja is volt.

53 A bábaképző intézet működésének további fejlődést biztosított a szekszárdi születésű dr. őrffy Lajosnak, a budapesti II. szülészeti és nőgyógyászati klinika, majd az Állami Bábaképző Intézet munkatársának 1921-ben az itteni képző élére való kinevezése, melyet 1932-ig díjtalanul vezetett. Mint Szévald Oszkár alispán 1927-ben írta: „a szekszárdi Állami Bábaképző Intézet június hó 15-én fejezte be 1926-27. évi tanfolyamát és 32 bába nyert képesítést. Tisztességes megélhetésüknek lehető biztosítása a legjobb fegyver volna a bűnös üzelmek és nemzetpusztító, tiltott beavatkozások ellen.

54 Ezen intézet működésének is köszönhető, hogy Tolna vármegyének szakképzett szülésznőkkel való ellátottsága jónak volt mondható. 1928-ban megyénk 122 községe közül 115-ben volt összesen 247 bába éspedig valamennyi okleveles. Közülük 154 hivatalosan alkalmazott községi szülésznő, 93 pedig magánbába. Az 1932. évben ismét jelentős változás következett be a kórház történetében. Először a Vallás- és közoktatásügyi Minisztérium - takarékossági okokra hivatkozva - a bábaképző