Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - Középfokú iskolák

Gömbös Gyula hatalomra kerülése után a nemzetnevelés elveit kívánta az iskolákban megvalósítani - akár a tanítás rovására is -, keresztény és nemzeti alapon. Vallásos és magyar nemzeti alapon nyugvó világszemlélet kialakításával, az ifjúsági erkölcsi nevelésével az életre való céltudatos előkészítést végezték el a gimnáziumban. Róder - aki forrásaink szerint ízig-vérig pedagógus, igen képzett szakember volt világos és gazdag pedagógiai programot állított össze. A tanulók túlterhelésének csökkentését kiemelt feladatának tartotta. Ennek érdekében csökkentette a délutáni foglalkoztatásokat, ugyanakkor átgondoltabbá, korszerűbbé tette a tanórákat. Az egységesebb követelmények és az egymástól tanulás érdekében bevezette a tanárok számára az óralátogatásokat és a bemutató órákat. Faludi Ferenc igazgatóhelyettes a négyszemközti beszélgetések gyakorlatát dolgozta ki. Félévenként egyenként beszélgetett el tanulóival - kimutathatóan eredményesen. Példáját többen követték. Az igazgató is ily módon búcsúzott el a végzős tanulóktól. Az oktatásban az aktív tanulói munkát, az öntevékenységet szorgalmazták. A tanulók a következő stúdiumok mellett a rendkívüli tantárgyak gazdag kínálatából választhattak. Volt német társalgás, gyorsírási tanfolyam, művészeti rajz, énekkar, zenekari gyakorlat és vívótanfolyam. 1933-ban az Eötvös József Önképzőkört átszervezték, szakosztályokat alakítottak ki. Az irodalmi főszakosztály az összes tagot egyesítette. Ezen kívül volt mennyiségtani, természettudományos, művészeti és fotó-, zenei és gyorsíró-, valamint sakkszakosztály, negyedévenként számoltak be munkájukról a főszakosztály ülésén.

177 Róder Pált 1935 októberében az újonnan szervezett miskolci főigazgatósághoz nevezték ki főigazgató-helyettesnek. Az új igazgató az eddigi helyettes, Faludi Ferenc lett.

178 Ekkorra már lezajlottak a középiskolákban azok a változások, melyeket 1933-ban Hóman parlamenti beszéde indított el. Ebben a miniszter kifejtette, hogy a differenciált középiskola nem szolgálta az egységes nemzeti közszellem kialakítását, ezért már eddig is több módosítást eszközöltek, melyek a differenciálást csökkentették. Szerinte a középiskola válságba, majd csődbe jutott. Az 1935. évi VI. tc. rendelkezett - az egységes nemzetnevelés érdekében - a közoktatási igazgatás újjászervezéséről. Valamennyi közép- és felsőfokú iskola a nyolc tankerületi főigazgatóság hatáskörébe került, ezzel megvalósult az egységes, centralizált igazgatás. A középiskolákra a nemzeti műveltség kialakítását célzó egységes óraterv lett kötelezővé. A középpontba - német mintára - a nemzetismeret került, melynek „parcellái" a magyar nyelv és irodalom, valamint a művészet, a történelem, rajz. Ennek megfelelően megnőtt ezeknek a tantárgyaknak és - militarista megfontolásból - a testnevelésnek az óraszáma, a latin nyelv rovására. A középiskolai oktatás a szép- és gyorsírás bevezetésével gyakorlatibbá vált, a matematikára és a természettudományokra, valamint a modern nyelvekre viszont kevesebb idő jutott.

179 A középiskoláknak ez az újabb átszervezése most sem váltott ki osztatlan örömet. A tanulók száma 1937-ig dinamikusan nőtt - ekkor 387 fő tanult itt -, majd mintegy ötvennel csökkent. 1941-ben a diákok 56%-a volt szekszárdi, kosztadónál lakott minden ötödik, bejáró volt minden harmadik tanuló. Tizennégy helyről jártak be, legtöbben Tolnáról (14), Decsről (17) és Mözsről (10). A diákok származási összetételében továbbra is meghatározó maradt a tisztviselő-értelmiségi háttér (42%), de már többen jöttek mezőgazdasági (17%) és ipari foglalkozású (15%) családokból. Az 1938-as évben egy érdekes kezdeményezésről értesülünk. Az „Isteni Megváltó Leányai" rend - kik óvodát és elemi iskolát is működtettek Szekszárdon - leánygimnáziumi tanfolyamot indít a megyeszékhelyen és anyagi támogatásért folyamodott a város vezetéséhez. Nincs megfelelő helyiségük az oktatáshoz, bérelt házban tanítanak, ezért kérnek támogatást, a képviselő-testület 400 pengőt szavazott meg. Kérelmük indoklásában írták le, hogy Szekszárdon nagy szükség van egy leányközépiskolára, mivel a szülők leánygyer-