Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - Középfokú iskolák

háromra emelése volt. 1930-tól az I., majd a következő két évben a II. és a III. osztályban is megszűnt a latin nyelv oktatása. Erre az 1931-ben megjelent miniszteri rendelet adott lehetőséget; igaz, hogy ez csak az I. és a II. osztályban engedte a latin elhagyását. A módosításoknak megfelelően került sor az egészségtan, az ének és a gyorsírás bevezetésére.

171 Az új középiskola-típus fogadtatása nem lehetett túl népszerű, mert az időszak első tanévének értesítője csak annyiban reagált a reálgimnáziummá válásra, hogy az V. osztályban kötelezővé tett francia nyelv tanítása közepes eredménnyel végződött. Ebből hamar megszületett a következtetés is: „tanulóinkból hiányzik a nyelvek tanulásához szükséges állandó következetes szorgalom és az erős akarat". A tárgyi feltételek a reálgimnáziummá válással lényegesen nem változtak. 1925 nyarán megtörtént a régen várt udvarbővítés, a következő évben felhúzták a kőkerítést. Az épületet kívül és belül renoválták, s köréje aszfaltjárdát építettek. Egy év múlva pedig vízvezetékkel és csatornával látták el, az új udvarrészt feltöltötték, és gyümölcsfákat ültettek ennek egy részére. Ugyanakkor alakították ki a reálgimnáziumi oktatáshoz szükséges természetrajzi előadót is. Újból felvetődött az internátus létesítésének terve. A Diákszövetség - melynek elnökévé Vendel István polgármestert választották - az 1931/32-es évben célul tűzte ki megvalósítását. Egy év múlva azonban újra kilátástalanná vált a helyzet, mert „a kiszemelt alkalmas állami helyiségeket" nem tudták megszervezni, a gazdasági helyzet pedig nem engedte meg, „hogy társadalmi úton nagyobb tőke megszerzését kíséreljék meg". 4 A tanulók száma 1930-ig stagnált, alig haladta meg a beírt nyilvános diákok száma a 200 főt. Ezután a létszám rohamosan emelkedett; 1936-ban már 343 személy iratkozott be. A tanulók származása szerinti megoszlása a korszak kultúrpolitikai törekvéseit tükrözte továbbra is, elsősorban Szekszárd polgárságának gyermekei tanultak itt. Meghatározó réteg az értelmiség volt, az ő utódaik közül került ki az 1925/26-os tanévben a tanulók 45, tíz év múlva 50%-a. őket az iparoskereskedő származásúak követték, arányuk nem sokat változva 25% körül alakult, az őstermelők részaránya 15% körül mozgott. A helybeliek aránya - a vidékiek javára - csökkent, 1925/26-ban még 75, tíz évvel később 66% volt szekszárdi. A tantestületben átlagosan 15 tanár tanított, a hitoktatókon kívül. A tanári kar továbbra is stabil volt. A tanárok folytatták tudományos és közéleti tevékenységüket. Megszervezték és működtették a Szekszárdi Népfőiskolai Tanfolyamot, de rendszeresen tartottak ismeretterjesztő előadásokat vidéken is. Aktívan részt vettek Szekszárd kulturális életében, ennek is köszönhető, hogy a gimnázium továbbra is a város művelődésének meghatározója. 1925-ben Resch Aurélt a kispesti Állami Deák Ferenc Reálgimnáziumba helyezték át. Az új igazgató Tamás Viktor, budapesti állami leánygimnáziumi tanár lett. A tanulmányi helyzetet a reálgimnázium első éveiben nem tartották kedvezőnek. Ezt támasztja alá, hogy az I. osztályba beiratkozottaknak mindössze 28%-a tett sikeres érettségi vizsgát 1927/28ban. Ez az érték ezután folyamatosan nőtt, 1934-ben már jobb volt az 50%-os országos átlagnál. A bukottak aránya 1929/30-ban meghaladta az országos felmérésen tapasztaltakat - minden negyedik tanulót elmarasztalták -, majd erőteljes javulás után 1935-ben 9%-ra csökkent. A tanulmányi nehézségek okaként az iskola a járványokat, a tanulók csekély ambícióját, fáradékonyságát, érdektelenségét, hiányos otthoni felkészültségét rója fel, hibáztatva a szülői házat is. A későbbiekben sokat javult a tanulmányi helyzet, az említett akadályok egy részét sikerült megszüntetni.

175 Tamás Viktor igazgatót 1931. november 21-én az Újpesti Állami Könyves Kálmán Reálgimnáziumhoz helyezték. Helyére 1932. január 12-én érkezett Róder Pál, a csongrádi Állami Szent Imre Reálgimnázium igazgatói székéből. Róder igazgatása alatt a középpontba a nevelés került. Ezt akkor már a kormányzat is megkövetelte az iskoláktól.