Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - Középfokú iskolák

1919 őszétől 1924-ig 260 főről 209 főre csökkent a tanulók száma az anyagi helyzet romlása és az internátus hiánya miatt. Resch Aurél a központi rendelkezések által előírt, határozott célkitűzések alapján tervezte és szervezte a tanárok munkáját. Alapos, pontos munkát, a tanításban minőséget követelt meg, a szigorú fegyelem mellett azonban a családias viszony létrehozására törekedett tanár-tanítvány és tanár-szülő között. Ennek köszönhetően a tanulmányi helyzet javult, a fegyelem jobb lett. A nevelés „a vallásos, erkölcsös, munkaszerető, gerinces, megbízható jellem fejlesztésére" irányult. A vallásos nevelésben meghatározóak a hittantanárok és a katolikus tanulókat tömörítő Mária-kongregáció volt. Kiemelt szerepet kapott a korszak hivatalos közoktatáspolitikája által megkívánt nemzeti nevelés programja is. Már 1921 februárjában rendezett az Eötvös József Önképzőkör irredenta ülést, az iskolai ünnepélyeken is súlyt kapott az irredentizmus témája. A kibontakozó cserkészmozgalmat is igyekeztek felhasználni az irredenta nevelésre. A gimnáziumban 1913. március 9-én alakult meg - az országban az elsők között - az akkor még hivatalosan el nem ismert cserkészcsapat. A Magyar Cserkészszövetség VII. kerülete, Szekszárd székhellyel 1922. május 7-én alakult meg. Elnöke Resch Aurél igazgató lett, de az intéző bizottság tagjai is a gimnázium tanárai közül kerültek ki. Az Eötvös József Önképzőkör 1920-ban éledt ujjá a háború után. Működése a korábbi pozitív hagyományokat követte, a tanulói kreativitás jó színtere maradt továbbra is. Az önképzőkörhöz kapcsolódva Berze Nagy János tanfelügyelő és néprajzkutató 1920-ban megalakította az Ifjúsági Magyar Néphagyomány gyűjtő Szövetséget a Tolna megye területén élő magyarság szellemi-néprajzi hagyományainak gyűjtésére. Az érdeklődő tanulók többek között betlehemes játékokat, a balázsolás szokásait, valamint babonákat gyűjtöttek. Újból megalakult az énekkar és a zenekar, és eredményessé vált a testnevelés is. A gimnázium igazgatója és Haypál Benő testnevelő tanár kezdeményezésére 1921-től megyei középiskolai tornaversenyeket rendeztek, ahol igen eredményesen szerepeltek a szekszárdi gimnazisták. A gimnázium nevelőmunkája erősítette az iskolához kötődést is. Ennek köszönhetően az első érettségizett osztály elhatározta: húszesztendős találkozójukon megalakítják a gimnázium összes volt diákját tömörítő Diákszövetséget. 1923. július 29-én alakult meg, és minden évben pünkösd első napján tartotta nagysikerű összejöveteleit.

170 Az 1924. évi középiskolai törvény kiindulópontja az általános műveltség differenciálása lett. A differenciálással a túlterhelést akarták csökkenteni. Lényegében a klasszikus nyelveket szorították háttérbe a modern nyelvekkel szemben. Három iskolatípust hoztak létre: a gimnáziumot, a reálgimnáziumot, a reáliskolát, melyek között tízéves korban kellett választani. Klebelsberg a reálgimnázium mellett érvelt, elsősorban a modern nyelvek miatt, mert „erre Magyarország önállósága miatt nagy szükség van". Nem tekintette a latint nélkülözhetetlen tárgynak, de ez - a nagyszámú ellenzék miatt - végül is megmaradt a reálgimnáziumban, és magas óraszáma alapvetően meghatározta a tanterv egész struktúráját. A régi óratervhez viszonyítva megnőtt a matematika, a természettudományos tárgyak és természetesen a modern nyelvek óraszáma. A modern nyelvek kiválasztása az egész ország politikai viszonyainak megfelelően történt. A német dominált, ezt követte a francia és az angol, de helyet kapott az olasz is. Az 1924. évi XI. tc. alapján létrehozott reálgimnázium a három egyenlő jogúvá tett középiskolatípus közül a meghatározó lett, hiszen a 120 korábbi hazai középiskolából 71 reálgimnáziumként folytatta működését. Az 1924/25-ös tanévtől a szekszárdi gimnázium is reálgimnázium lett, és az új törvény alapján kezdett el működni, azonban bizonyos mértékig a tantervben el is tértek tőle, főleg a heti óraszámok esetében. Ezek közül a legjelentősebb a „testgyakorlás" heti óraszámának