Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - A népoktatásügy fejlődése: népiskolák

Cinka-, Csötönyi-, Porkoláb völgyek és Faluhely nevű külterületek tanköteleseinek egy egytanítós községi népiskolát építenek. Az építéshez szükséges anyagiak egy részét a város állja, a másik részét az Országos Népiskolai Építési Alaptól államsegélyként kérik, kaptak is 16 ezer pengőt. Ez az összeg azonban még mindig kevés volt, ezért az Alaptól még kölcsönt is igényeltek, valamint felhasználták a lakosság kézi és igás napszámjait is. Az államsegélyen túl a hiányzó összegre a kamatmentes kölcsönt is megkapták. A tervek készültek, a képviselő-testület telket keresett az új iskolaépület számára. Találtak is megfelelőt 7520 pengő értékben, a munkálatok megkezdődtek. Az építkezésre versenytárgyalást írtak ki és 35 428 pengő 16 fillérért kapta meg a legkedvezőbb ajánlatot tevő vállalkozó. Közben a VKM a 16 ezer pengős államsegélyt 19 ezer pengőre emelte, így a megszerzett telekkel együtt a város az iskola építéséhez 23 948 pengő 16 fillérrel járult hozzá. Az új épületet 1929. június 13-án vették át, s a tanítás szeptember elsején megkezdődhetett.

95 Ilyen súlyos anyagi megterhelés után a város tanítót fogadni már nem tudott, arra kérték a VKM-t, hogy a kezdő tanító fizetésének 10%-án túli bért államsegélyként kaphassák meg. A minisztérium válaszlevelében hivatkozott arra, hogy a város köteles biztosítani a tanítónak tisztes lakást, kertilletményt, vagy a törvény által előírt lakáspénzt és a mindenkori kezdő tanítói illetmény 20%-át. A sikertelen kísérlet után Vendel István polgármester Simon Lászlót javasolta a tanítói állásra. Szerinte „a várostól 3-4 kilóméterre fekvő Csatár kültelken lakó leventék oktatása végett is rendkívül fontos lenne, ha azokat leventeoktatói oklevéllel is rendelkező fiatal férfi tanító tanítaná". Àz új tanítói javadalmazása: évi 630 pengő volt. 1929. november 9-én jelentette a polgármester a közigazgatási bizottságnak, hogy Simon László az esküt letette, a tanítást megkezdte, 33 tanítványa van az új iskolában.

96 A kezdeti időben a tanítás különösebb akadályok nélkül zajlott, a tanulólétszám optimális volt, hisz itt jóval kevesebb tanuló járt egy tanító elé, mint a római katolikus, vagy akár református iskolában. Az új épület jó lehetőségeket nyújtott ilyen létszámú gyermekek oktatásához, a szükséges tárgyi eszközökkel is ellátták az iskolát. 1932-ben a VKM rendelete értelmében a városi képviselő-testület Béri Balogh Ádámról nevezte el az új intézményt. 1935-ben Simon László helyére Gerse Józsefet nevezték ki rendes tanítónak. Az iskola 1938-ra szűk lett. A városi képviselő-testületi jegyzőkönyv szerint az épületet ki kell bővíteni, mivel „csatári községi iskola magas létszámviszonyai folytán az egytanerős iskola működésében súlyos nehézségek mutatkoznak, melyek nem maradnának hatástalanul a tanulók nevelési és tanulmányi eredménye szempontjából", ezért kell egy új tantermet létesíteni, de a város ismét gondban van, mert erre sajnos ezúttal sincs pénze. Megkérdezték a VKM-t, hogy a szükséges 9700 pengő összeget államsegélyként kiutalják-e az iskola bővítéséhez. A zsúfoltság problémája még élesebben jelentkezett az 1940-es évek legelején az elemi népiskolák nyolc osztályossá való fejlesztéséről szóló törvény végrehajtása során. A fejlesztéshez ismételten államsegélyt kértek, ingyen telket ajánlva az építkezéshez. Ezt könnyen megtehették, hisz a telek már megvolt, csak az iskolaépület bővítéséről volt szó. A bővítésre azonban csak 1942-ben került sor, amikor még egy új tantermet építettek a már meglévőkhöz, 12 ezer pengő államsegély segítségével. Ezek után a községi iskolaszék megkereste a városi képviselő-testületet „a csatári iskolánál a tanulók létszámának tetemes emelkedése folytán" új, második sorszámú tanítói állás megszervezése érdekében. A város az új állás megszervezése esetében magára vállalja „a mindenkori kezdő tanítói illetmény 20%-át, az illetményszerű lakbér fizetését, illetve természetben lakás adását és a nyugdíjjárulék fizetését. ". A tanítói létszám emelésére nagy szükség van, mert egy tanító elé 75 gyermek is jár.

101 A második tanítói állás megszervezését már 1941-től tervezték, de gyakorlatban csak 1944 őszén tudták realizálni, ekkor Frey Juliannát nevezték ki tanítónőnek.

102