Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - A népoktatásügy fejlődése: népiskolák

kudarca után 1886-ban építtette ezt az iskolát a református egyházközség. Az épület hamarosan szűknek bizonyult a tanulók számához képest. Az 1920-as évek elején a szekszárdi református elemi népiskolában a kántortanítói állást, mely az I. sorszámú tanítói állás volt, Rátz Gyula töltötte be. Díjlevele még a hagyományos tanítói járandóságok meglétét tükrözi. 1. Természetbeni lakás, vagy lakáspénz 800 korona 2. Földek: az egyház pénztára által használt 11 kh. szántó és rét 3. 15 métermázsa tiszta búza 4. 10 métermázsa tavaszi (árpa, zab vagy tengeri) 5. 10 hektóliter bor 6. 2 köbméter hasábos tűzifa 7. 2 kocsi széna 8. Készpénz 600 korona A tanító kötelessége: a gyermekek vallástanítása, a kántori teendők ellátása a templomban és egyéb szertartásokon, az énekkar vezetése, valamint az egyház jegyzői feladatainak teljesítése volt. Rátz Gyula 1896 óta tanított, egy évig Gyönkön, majd innen került Szekszárdra. A proletárdiktatúra alatti magatartásában sem talált semmi kivetni valót a presbitérium.

69 A II. sorszámú tanítói állásra - miután Ábró Lajos meghalt - 1920. december 22-én Schank László zombori menekült tanítót hívták meg, akit a tanfelügyelőség már augusztusban állami költségen a szekszárdi református elemi népiskolához rendelt. Pályázatot nem írtak ki, hanem egyhangúlag választották meg őt a szekszárdi református egyház alkalmazottjának. Indoklásaként felhozták, hogy „nevezett tanító, aki a nagy háborút vitézül végigharcolta és aki a zombori kevés magyarságot folytonosan kitartásra buzdította, s akinek ezért kellett régi őrhelyéről a szerbek kiutasítása folytán távoznia," méltó az alkalmazásra. Ideiglenes lakásul az iskolában a könyvtári szobát kapta, majd hamarosan saját lakást vásárolt magának.

70 A III. sorszámú tanítói állást Rátz Gyula felesége Landerer Leona töltötte be, aki sokat betegeskedvén gyakran kellett helyettesíteni ideiglenes helyettes tanítónőkkel. Ezt a tanítói állást a szekszárdi református elemi népiskolánál 1898 januárjában szervezték meg. Rátzné kezdetben ideiglenes, majd 1899. szeptember elsejétől mint rendszeresített álláson véglegesen beállított tanítónő dolgozott. Ezt az állást az egyházközség nem önerőből, hanem államsegéllyel szervezte meg. A tanítónő évi fizetése 1923-ban 1680 korona volt. Mivel az 1927-28. tanévben a tankötelesek száma nem érte el a 120 főt, ezért a VKM rendelkezése értelmében nem szervezhették meg, illetve nem tölthették be állandó tanítóval a III. sorszámú tanítói állást, melyen Rátzné nyugalomba vonulása után ideiglenes helyettes tanerők működtek. Az 1928—29. tanév elején iratkozott csak be annyi tanuló (139), amely a rendeletek értelmében lehetővé tette az állás betöltését. A kiírt pályázatra kilenc jelentkező volt, mégsem közülük került ki az új tanító, hanem azt a Plank Ilonát választották meg, aki már több éve helyettesítette Rátznét és ismerték lelkiismeretes munkáját, kitartó munkabírását.

71 A tankötelesek létszámának növekedése miatt bekövetkezett zsúfoltság okozta, hogy már az 1928. április 22-i presbitériumi gyűlésen felmerült az az elképzelés, hogy a város belterületén szükséges lenne egy négyosztályos vegyes elemi népiskolai tanterem megnyitása. Az új iskolaépület kialakításához a szülők is anyagi hozzájárulásukat ígérték, de a megszervezés a református egyház érdeke is, hisz megtörténte után a felsővárosi iskolától távol lakó tankötelesek nem kényszerülnének más vallásfelekezetű tanító elé járni. Ekkor még úgy tűnt, hogy a tanterem kialakítására megfelelő lesz Schank László tanító Széchenyi utca 3. alatti lakásának udvari helyisége. A városi főmérnök és a főorvos hatósági vizsgálata azonban megállapította, hogy a tervezett épületrész alkalmatlan iskolának, és az átalakításába befektetett összeg nem hozná meg a hozzáfűzött reményeket. így 1929. szeptemberé