Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - A népoktatásügy fejlődése: népiskolák

háború alatt ismét emeltek, 1942-től a kezdő fizetés 152 pengő havonta, s a 31 év szolgálattal bírók havi 360 pengőt (évi 6372 pengőt) kaptak. Mindezek ellenére a tanítóság változatlanul az értelmiség anyagilag legkevésbé dotált csoportja maradt.

47 Korszakunkban a népiskolákban már csak szakképzett, tanítóképzőt vagy magasabb pedagógiai képesítést nyújtó iskolát végzett tanítók taníthattak. Ami munkájuk hatékonyságát, eredményességét illeti, csak közvetett bizonyítékaink vannak megítélésére. Egy-két elejtett tanfelügyelői jelentésből azonban következtethetünk arra, hogy nem mindig a legmodernebb, napra kész tudással rendelkező tanítók oktattak a szekszárdi népiskolákban, főleg az idősebb, még a Monarchiában végzett tanítók ellen merültek fel kifogások. 1921-ben egy tanfelügyelői látogatás jegyzőkönyvében olvashatjuk: „Ballá Sándor tanító a III. osztályban elégtelen nevelési és tanítási eredményt mutatott fel s a tanulók engedélyezetten földrajzi tankönyvet használnak". A többi tanító - kivéve Horváth Ignácot és Jártas Rózát - „nevelési és tanítási eredménye is főként a nemzetnevelés érzelmi és kedélynevelés tekintetében kifogásolható". A pécsi római katolikus egyházmegyei főtanfelügyelő, Igaz Béla levelében jelezte, hogy Ballá ellen megindították a kényszernyugdíjaztatási eljárást. (1925-ben ez meg is történt, Ballá ekkor volt 61 éves). „Nemzetnevelés, érzelmi és kedélynevelés szempontjából kifogásolt többi szekszárdi r. k. tanító már megfelelő utasítást kapott s így e tekintetben a jövőben előreláthatólag e címen panasz nem fog felmerülni. '

,48 A szekszárdi tanítók mobilitása korszakunkban csekély volt, igen hosszú egyhelyben eltöltött tanítói pályafutásokról tudósítanak forrásaink. Ez is összefügg a tanítók hatékony működésével, hisz csak abban az esetben alkalmazta a hitközség őket hosszabb ideig, ha meg voltak elégedve munkájával. Nem egy esetben 40 évi munkásságról hallunk, melyet egy helyen töltött el a tanító. Például a Tanácsköztársaság után felelősségre vont Kálmán Károly 40 évig okított Szekszárdon, sőt fia szintén itt a római katolikus iskola igazgató tanítója a húszas években.

49 Vagy később 1940-ben jegyezték fel egy áthelyezés kapcsán Kovács Györgyről, hogy 1909-ben szerezte jeles tanítói oklevelét. Az 1934-ben elhunyt Kálmán Ferenc helyére Csatárról átkerült vitéz Simon Simon 1904. szeptember 5-e óta tanított.

51 Az újvárosi római katolikus tanulók 1925. júliusában búcsúztatták Tarlós János igazgató tanítót, aki 47 esztendei tanítás után vonult nyugalomba.

52 ATANULÓK A népiskolai oktatást számos zavaró körülmény akadályozta, amelyek még csak növekedtek a háború alatt, s ezek sok helyen formálissá tették az iskolai tanítás fenntartását. Az iskoláztatás legnagyobb akadályát változatlanul a mezőgazdasági és ipari dolgozók rendkívül alacsony szintű életkörülményei okozták. A népiskolai tankötelezettség teljesítése anyagi és szociális tekintetben nagy gondot jelentett a szegény sorsú lakosságnak. A szülők szegénységére való tekintettel igen sok beadványban kérték a tankötelesek szünidejének meghosszabbítását, illetve a tanévnek a rendelettől eltérő, korábbi befejezését.

53 Ugyancsak a szegénység szerepelt gyakran a beiratási díjak befizetésének elmulasztása indoklásában. Sőt munkanélküli munkás, cseléd, napszámos s egyéb agrárproletár gyakran a legszükségesebb ruhanemű és lábbeü hiánya miatt nem küldhette iskolába gyermekét vagy gyermekeit. Egy 1923. évi híradás szerint a szekszárdi „kihágást büntetőbírósághoz nap nap után" tömegesen érkeznek feljelentések az iskolaszéki elnöktől olyan szülők ellen, akik iskolaköteles gyermekeiket nem járatják rendesen iskolába, vagy az iskolából való elmaradásukat alapos indokkal nem tudták igazolni. A szülők ellen a kihágási bíróság minden egyes esetben a fennálló törvények és rendeletek értelmében a legszigorúbban járt el. A feljelentések száma december 29-ig már az 500 esetet is meghaladta. Az így beszedett büntetéspénzeket azután az iskolák igazgatóiból álló bizottság felosztotta a szegény gyermekek között felekezetre való tekintet nélkül. (A bizottság tagjai: Pignitzky Ferenc az önálló gazdasági népiskola igazgatója, Kálmán Ferenc a római katolikus elemi iskolai