Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - A népoktatásügy fejlődése: népiskolák

gyakran a város vezetésének kérése ellenében döntöttek így a VKM-ben, megtagadva a tanítói fizetéshez szükséges államsegély folyósítását. Még 1927-ben is üresen állt három állás, annak ellenére, hogy 1926-27-es tanévben 693 tanköteles volt, a következő tanévben viszont már 800 körüli tanulóra számítottak.

36 Az előzetes várakozások ellenére mindössze 708 tanköteles iratkozott azonban be 1928-ban, mégis sikerült elérni a XV. sorszámú tanítói állás betöltését.

37 Egy 1928. április 22-i kimutatás szerint

38 a szekszárdi római katolikus iskolában a következő személyek tanítottak: Belvárosi iskola 1. Malonyay Elemér 2. Kálmán Ferenc 3. Feiginé Horváth Margit 4. Kovács György 5. Nagy né Kálmán Teréz 6. Jártas Róza

39 7. Sebestyén Paula 8. Horváth Erzsébet Béri Balogh utcai iskola 9. Treer Ilona 10. Raffay Sándor 11. Makk József I. fiú osztály II. fiú osztály III. fiúosztály IV. fiú osztály I. leány osztály II. leány osztály III. leány osztály IV. leány osztály I. vegyes osztály II. vegyes osztály 54 tanuló 48 tanuló 41 tanuló 36 tanuló 51 tanuló 48 tanuló 42 tanuló 45 tanuló 50 tanuló 42 tanuló V-VI. vegyes osztály 40 tanuló Újvárosi iskola 12. Raffayné Horváth Róza 13. vitéz Simon Simon 14. Wallacher Magdolna 15. Feigi János I. vegyes osztály 76 tanuló II. vegyes osztály 56 tanuló III—IV. vegyes osztály 49 tanuló V-VI. vegyes osztály 30 tanuló A belvárosi és Béri Balogh utcai iskolák igazgatója Kálmán Ferenc, míg az újvárosi elemi népiskolát vitéz Simon Simon igazgatta. 1931-ben a VKM egyrészt az államkincstár pénzügyi helyzetére való tekintettel, másrészt a tanulók létszámának csökkenésére hivatkozva a szekszárdi belvárosi leány- és a Béri Balogh Ádám utcai, valamint a szekszárdi izraelita elemi iskolákban egy-egy tanítói állást megszüntetett, illetve az államsegély folyósítását felfüggesztette.

40 1925-től a VKM nevezte ki első ízben a tanítót, de a főispán javaslatát, véleményét kikérte. Vagyis a főispán véleményezte a kinevezést. A kinevezési okmányokhoz mellékelt véleményezéshez pedig minden esetben csatolták az egyházközségi hivatal véleményét. Előnyben részesítették azt a pályázót, „aki tanító, lelkész vagy közalkalmazotti családból származott". Az állami iskolákban a tanfelügyelő előterjesztésére a miniszter nevezte ki a tanítót. - A községi és a felekezeti iskolákban választották a tanítót, azonban véglegesítéséhez miniszteri jóváhagyásra, megerősítésre volt szükség. A közigazgatási bizottságnak is jóváhagyási joga volt. A háború, a forradalmak lehetetlen helyzetbe hozták a tanítóságot anyagilag is. Az 1919-es év őszi és az 1920-as év közigazgatási bizottsági iratai sorozatban tartalmazzák a tanítók segélykérelmeit, államsegélyért folyamodtak és ezt legtöbb esetben meg is kapták, tekintettel mostoha megélhetési viszonyaikra. 1920-ban a tanfelügyelő szinte valamennyi szekszárdi római katolikus felekezeti tanító számára 180-420 korona lakbér-államsegély folyósítását kérte.

41 A másik segélyforma a családi pótlék volt. Érdekes, hogy nagykorú leány, feleség sőt özvegy sógornő után is (itt figyelembe kellett venni a kérelmező Tanácsköztársaság alatti magatartását) lehetett családi pótlék államsegélyért folyamodni, szinte valamennyi kérelmet kedvezően bíráltak el a minisztériumban.

42