Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - Szekszárd gazdálkodása

jellemző, hogy 1867 és 1930 között összesen több mint 2000 közigazgatást érintő törvénycikk került az Országos Törvénytárba: közülük 1930-ban már csak kb. 400 volt érvényben. Az általánosan ható tényezők közé sorolható, hogy az állam a települések szűkös anyagi lehetőségei ellenére egyre több, korábban saját hatáskörben tartott feladatot rótt az önkormányzatokra. Ilyen körülmények között csak komoly vagyonnal és adóbevételekkel rendelkező városok remélhették, hogy nagyobb megrázkódtatás nélkül vészelik át a háború utáni időszakot, később pedig a világgazdasági válság súlyos éveit. A városi rangot frissen szerzett Szekszárd nem tartozott ezek közé a módos települések közé. Csekély ingatlan vagyonából alig származott jövedelem. Sőt a városi tulajdonban levő Garay-szálló hosszú éveken át csak veszteséget termelt.

53 A város fő bevételi forrását a különféle állami adók kezeléséért megállapított részesedés, illetve az állami egyenes adók gyakran változó formái után kivethető községi pótadó képezte. Mindebből az következett, hogy a városi bevételek elsősorban az itt élő, illetve vagyonnal rendelkező polgárok adózóképességének függvényében alakultak. Ilyen körülmények között a bevételek jelentős növelésének egyetlen lehetséges módja a város gazdasági felvirágoztatása lett volna. De amint tudjuk, ez nem következett be: Szekszárd korszakunkban is az maradt, ami volt bortermelő kisváros. Csak közigazgatási szempontból töltött be központi szerepet, piaci vonzáskörzete egészen jelentéktelen volt. A környező falvak egy része is inkább Tolna és Bonyhád felé gravitált. Forgalmi szerepét mi sem mutatja jobban, mint hogy egyetlen vasútvonalának fővonalasítását sem sikerült hosszú ideig elérni.

54 A város fejlődése még a múlt században a filoxéra járvány idején tört meg, a lakosság száma nem gyarapodott, gazdasági tekintetben a település évtizedeken keresztül stagnált. Stagnáltak a bevételei is, ezért a költségvetés egyensúlyának megteremtése, illetve megtartása évről-évre komoly problémát okozott. Abban, hogy a helyzet odáig súlyosbodott, hogy Szekszárd visszafejlesztésének gondolata felmerülhetett, az objektív adottságokon kívül jelentős szerepet játszott az a városfejlesztési koncepció, amit Vendel István neve fémjelzett. A Tanácsköztársaság bukását közvetlen követő időszakban a gazdálkodás terén is meghatározóak voltak a háború és a forradalmak következményeként kialakult rendezetlen viszonyok. 1920 tavaszán még nem készült el az 1917. évi zárszámadás, s nem rendelkezett a város az az évi költségvetéssel sem.

55 A nekilóduló infláció, a gyakran késedelmes gazdasági törvénykezés tovább nehezítette a pénzügyi tervezést. A költségvetésben a bevételek messze elmaradtak a kiadások tervezett összegétől. 1920-ban és 1921-ben pl. a hiány meghaladta a bevételek összegét is.

56 A város a hiány fedezésére pótadót vetett ki, ami az adott helyzetből fakadóan nagyon magas volt. 1920-ban az állami egyenesadó 558%-a, 1921-ben 162%-a, 1922-ben 200%-a.

57

A korábban soha nem tapasztalt magas községi pótadók általában jellemzőek erre az időszakra, mígnem 1924-ben, az államháztartás szanálásának keretében rendelet nem született a pótadók 50%-ban való maximalizálására. A helyzetre jellemző, hogy a miniszteri rendelet, amely megállapította a kivethető pótadó kulcsát csak októberben jelent meg, akkor amikor az önkormányzatok szükségleteik 3/4-ed részét már kifizették. A városok háztartásában ez az intézkedés komoly zavart idézett elő. A pótadókulcs kényszerű csökkentése miatt Szekszárdon csaknem 40 000 aranykorona hiány keletkezett akkor, amikor a teljes évi bevétel kb. 93 000 aranykoronát tett ki. A város rövid lejáratú kölcsön felvételére kényszerült.

58 Vendel Istvánt polgármesterségének már e korai szakaszában is komoly támadások érték a város gazdálkodása miatt. A támadások egy része személyeskedő stílusú és egyéni indíttatású volt - a székéből elmozdított Szentkirályi hívei léptek fel ellene - más részük viszont valóban azokra a jelekre figyelt, amelyek a városi háztartás lehetséges zavaraira mutattak.

59 Vendel személyes becsvágytól is vezérelve Szekszárdot igazi várossá akarta tenni, olyanná, amely külső megjelenésével is méltó e rangra. A század második évtizedének elején a városban még hiányzott a víz- és csatornamű, sok járda aszfaltozásra, út kövezésre