Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - Szekszárd gazdálkodása

ban - hogy az volt-e a nagyobb hazafi, aki eltávozott, vagy az-e, aki poklok tüzében is őrhelyén maradt és élete minden pillanatbeli kockáztatásával védte polgártársai életét és vagyonát. '

,48 A képviselő-testület felelősségrevonást kezdeményező határozatának demonstratív politikai jellege megmutatkozott abban is, hogy érdemben nem befolyásolta azt a bírósági eljárást, amit a Tanácsköztársaság funkcionáriusai ellen lefolytattak. Az 1920 április 16-án Szekszárdon sorra kerülő kommunisták elleni nagy per középpontjában ui. nem Szekszárd ügyei, hanem a júniusi ellenforradalom állt. A fővádlottat Kövendy Sándort a fehérek ellen a várost védő munkásalakulat vezéralakjaként vonták felelősségre, majd ítélték el a Majsai József terhére elkövetett gyilkosság miatt életfogytiglani fegyházra. A városi tanácstagok közül Dürr Béla és Kemény Sándor ült a vádlottak padján, büntetésüket - 10 évi fegyház illetve börtön - a túszszedés során játszott szerepükért mérték rájuk.

49 A forradalom következményeinek felszámolása során Vendel személyes népszerűséget is szerzett azzal, hogy aktív szerepet vállalt az ellenforradalom idején a város jómódú polgáraitól hadisarc címen elvett csaknem 2 millió korona értékű betétkönyv felkutatásában és tulajdonosaikhoz való visszajuttatásában.

50 A Tanácsköztársaság idején szocializált városi étterem és szálloda ingóságainak leltározásakor talált betétkönyv városi pénztárba való befizetése is részét képezte a polgári rendhez történő visszatérésnek; és akkor úgy hitték, hogy az is, ha a munkaképességük vagy vagyoni helyzetük miatt „érdemtelenül" könyöradományban részesültekről a kommün alatt kifizetett összegeket visszakövetelik.

51 A Tanácsköztársaság közvetlen következményeinek felszámolása ezzel többé-kevésbé be is fejeződött. A 133 nap azonban áttételesen meghatározó maradt a következő évtizedekben is, hiszen a forradalmak tagadására épült a következő korszak ideológiája, amely a keresztény-nemzeti gondolat megfogalmazásával nem csupán a kommün ateizmusát és internacionalizmusát vetette el, hanem a múlt század szabadelvüségét is, felelősnek tartván a liberalizmust is abban a tragédiában, amelynek keserű állomásai a háborúvesztés és a forradalmak voltak, s mely tragédia végső soron Trianonba torkollott. Szekszárd gazdálkodása Amikor 1905-ben Szekszárd rendezett tanácsú várossá vált, aligha gondolta a város képviselő-testülete, hogy jó negyed század múlva komoly mozgalom indul majd Szekszárd városi státusának feladása érdekében. Ha az e célból indított aláírásgyűjtési akció 1936-ban nem is vezetett eredményre, azért egyértelműen jelezte a városi háztartásban mutatkozó bajokat. A tisztségviselők mentségére legyen mondva, valóban nehéz körülmények között vitték a város ügyeit. A gazdasági gondok általában jellemezték a kor magyar városait, noha az is igaz, hogy a települések egyéni adottságain kívül a vezetés kvalitásaitól is függött, hogy a gazdasági nehézségeken milyen mértékben tudtak úrrá lenni. Az általánosan ható kedvezőtlen tényezők közé tartozott mindenekelőtt az is, hogy a városfejlesztést már a dualizmus korában is elhanyagolták. Ez a kései felismerés tükröződött az 1912. évi LVIII. tc.-ben; a benne foglalt városfejlesztési elképzelések azonban jórészt papíron maradtak, mivel gyakorlatba való átültetésüket a háború kitörése megakadályozta. A vesztes háború, a Monarchia felbomlása, az elcsatolt területekről beáramló tömegek, a meglóduló infláció még tovább rontotta a helyzetet, majd a válságból való kilábalást az nehezítette, hogy politikai megfontolások miatt - nevezetesen a kisgazdapárt előretörését megakadályozandó - Bethlenek hosszú ideig halogatták a közigazgatás átfogó reformját. Ez viszont odavezetett, hogy a jogszabályok annyira gyakran változó, áttekinthetetlen tömege jött létre, ami az okszerű gazdálkodást önmagában is nehezítette. A helyzetre