Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
A PÉNZ ÉS A HITELÉLET SZEKSZÁRDON - Szekszárdi bankok, bankok Szekszárdon. Banktörténet a nagy gazdasági válságig
hogy a vízművet az eredeti munkaprogramtól eltérően, nagyobb terjedelemben építtette ki, noha ehhez nem volt meg a fedezet. Ekkor pénzügyminisztériumi felszólításra igen drága kamatozású függőkölcsönből teremtették elő a többletköltség forrását. Hasonlóan függőkölcsönnel finanszírozták a csatornamű átalakítását, kiépítését is. A Béla tér rendezésére, kövezésére és aszfaltozására pedig vállalkozói kölcsönt vettek igénybe. 152-Mindezekről 1926-ban még csak az a hír járta, hogy a város által eszközölt óriási beruházások „meghaladják az összlakosság teherbíró képességét". 1928-ban pedig Kiss Lajos és társai bizalmatlansági indítványukban - szó szerint „veszedelmet" emlegetnek. 153 1929-ben kiderült, hogy az önkormányzat lehetetlen állapotba jutott, a kormányhatóság pedig kényszerhelyzetbe került Szekszárd akciói miatt. Ha nem akarnak botrányt, a kormányhatósági jóváhagyás nélkül összehalmazott rövidlejáratú kölcsönöket - hosszú lejáratúra átalakítva - finanszírozni lesznek kénytelenek! 154 Ezt megelőzően is történtek ugyan kísérletek a függőkölcsönök, vállalkozói kereskedelmi hitelek és váltóhitelek átalakítására-konvertálására, de pl. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank is csak 240 ezer pengő összegben, hat-hat havi váltóelfogadványok mellett volt hajlandó erre, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. készfizető kezessége mellett. A mázai áramfejlesztő révén az Rt. érdekelt volt a távvezeték és a szekszárdi villamosmű kiépítésében, tehát meg is adta. 155 - Ezekkel a kérdésekkel a későbbiekben újra találkozunk. A VÁRMEGYEI KÓRHÁZÉPÍTÉS HITELLEL TÖRTÉNŐ FINANSZÍROZÁSA A hitellel történő finanszírozás másik tanulságos példája a vármegyei közkórház „kiépítésének", bővítésének esete. A világháború, a forradalmak, majd a korona romlásának keserves időszaka alatt az intézmény lepusztult állapotba került. 1926 legelejét fogalmazta meg az alispán, hogy ezen „... az immár tarthatatlan, s a közegészségügyi szempontból súlyos kifogás alá eső állapoton gyorsan és hatékonyan kell segíteni. " Az építkezési tervek megvalósításához államsegély igényét jelezte 1500 millió korona összegben, a vármegye részéről pedig 1200 millió koronát helyezett kilátásba a magyar királyi népjóléti és munkaügyi miniszternek küldött levelében. 156 Egy év alatt - mire a tervek és a költségvetés elkészült 157 - tisztázódtak a finanszírozás alapelvei is. Az építés és felszerelés költségeinek 50%-át államsegélyként kapja a törvényhatóság, a másik feléről a vármegyének kellene gondoskodni, mégpedig egy éven belül. Saját forrás hiányában azonban - állapították meg - e költséghozzájárulást csakis kölcsön útján lehet előteremteni, mégpedig olyan körülmények között, amikor anyagi helyzetük, de az általános pénzügyi helyzet is „kettőzött óvatosságra" intenének. A költségelőirányzat ekkor ugyanis - a korona rohamos inflálódása miatt - már 30 milliárdra rúgott! 158 S mire építkezni kezdenek, már pengőben számolnak... Lehet-e találni nagyobb építési vállalatot, mely mögött nagybankok állnak, s aki - így - kereskedelmi hitelt tudna nyújtani? Nem. - A kórház, vagy inkább a vármegye vegye-e fel, s ha igen, miből fizetik vissza? Nem ők lennének az elsők, van már erre precedens... Illetékes helyről pedig megüzenik: „...hogyha a kórház ezt a kedvező alkalmat elszalajsztja, soha többet ilyen kínálkozni nem fog. " 160 A megyében olyan pénzintézet nincs, mely ekkora nagyságrendű finanszírozást bizton vállalhatna. Ekkor különböző budapesti nagybankoktól kérnek ajánlatokat. Ezek közül elsőre is kiemelkedik a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank együttes ajánlata, melyet - a tárgyalások eredményeként - 1927 áprilisában két módosítás követ. A hitel váltóhitel lenne, ezt a vármegye nevében, a megyei pecsét alkalmazásával, elfogadói minőségben az alispán írná alá; hathónapos futamidővel,
