Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

A PÉNZ ÉS A HITELÉLET SZEKSZÁRDON - Szekszárdi bankok, bankok Szekszárdon. Banktörténet a nagy gazdasági válságig

legszükségesebb dolgok beszerzését és a kiadásokat csak ezzel tudják fedezni. " Másrészt egy ingatlan eladása ilyen pénzviszonyok mellet - őrültség. Igaz, az lenne igazán rossz üzlet, ha annak árát - közvetve, vagy közvetlenül - „fel akarnák élni".

140 Egy másik tanácsjavaslatban felvetik 300 ezer aranykoronányi „hosszabb lejáratú" kölcsön szükségességét, mivel látható, hogy a rövidlejáratú hitelek láncolatával való finanszírozás összeomlással fenyeget.

141 Először 1922-ben kap a város olyan ajánlatot, hogy építsen fel egy palotát - a Pénzügyigazgatóságét -, majd a Kincstár bérbe veszi és házbért fizet. Ezt a polgármester elhárította; vállalására nem tehet ígéretet.

142 Ám amikor a Magyar Nemzeti Bank hasonló ajánlatot tesz, vállalja, annál is inkább, mivel a Tolnavármegye Közönsége a városnak 50 000 aranykorona kölcsönt ad. Igaz, ezt akkor sem adják vissza, amikor a fiókintézeti épületet a jegybank megvásárolja. Ez idő tájt nem volt jobb helyzetben a többi magyar város sem. Leromlott állapotukban alig tudták ellátni feladataikat, a központi költségvetésből pedig - melyet 1924-ben szanáltak - sokat nem várhattak. Ugyanakkor nem egy városnak - nem egyszer joggal „utolérési" komplexusai voltak, hátrányba kerültek az új térszerkezeten belül. így volt ez Szekszárd esetében is, melyről 1926-ban Müller Albert a képviselő-testületi ülésen kijelenti: „...a legszerencsétlenebb földrajzi fekvésű város, megyeszékhely és a megye szélén fekszik, járási székhely kevés községgel, az egyik oldalon Bátaszék, a másik oldalon Tolna vonja el tőle a forgalmat..."

144 A kedvezőtlenül alakult térszerkezet pedig egy 1928-as polgármesteri védekezésben érv a testület előtt: a fővonalnak a Kapós völgyében való kiépítése Pécsig, a Dunának Bajánál és nem Bogyiszlónál vagy Gemencnél való áthidalása az egészséges gazdasági élethez elkerülhetetlenül szükséges forgalmat elterelték tőlük... A koronaromlás időszakában külföldi, hosszú lejáratú hitel segíthetett volna, jobb időkben bízva. Erre a magyar városoknak önállóan alig volt esélyük. Ezért a Pénzügyminisztérium megszervezte a városi hiteligények centralizációiát, a kormány pedig új kötvénytípust létesített ehhez, az ún. Speyer-kölcsön kötvényét. Az 1925. évi XXII. tc. alapján megalakult kötvénykibocsátó bizottság 10 millió dollár névértékben bemutatóra szóló dollárkötvényt bocsátott ki „Magyar Egyesített Városi Kölcsön, Húsz Éves 7,5%-os Biztosított Törlesztéses Arany Kötvény" néven. A kormány a városok képviseletében az egész kibocsátást eladta a new-yorki Speyer bankháznak, mely azt azután forgalmazta.

147 A Speyer-kölcsönnek két kibocsátása volt, Szekszárd mindkettőből részesült. A felvehető összeg egy-egy város esetében normative került megállapításra, a városi vagyon és a lekötött jövedelmek aránya alapján számszerűsítve. Szekszárdnak 1924. december 31-i állapot szerint 1,1 millió aranykorona vagyona volt, miközben Pécsé 24,1 millió, Kaposváré 3,7 millió, Zalaegerszegé 3,4 millió, Bajáé 8,5 millió.

148 Mire fordítsák e hirtelen kapott, jelentős fejlesztési forrást? A lehetséges hitelcélokat az 1925. június 4-i képviselő-testületi ülésen vették számba. Első helyre tették a vízvezeték kiépítését, hiszen már Béla király idejében is „köztudomásúan" rossz vize volt a városnak. A következő két helyre a villamosáram-szolgáltatás reorganizációját, illetve a hűtőberendezéssel ellátott vágóhidat.

149 A Speyer-kölcsönből Szekszárdnak engedélyezett kölcsönösszeg 210 000 dollár volt, melyből - lefolyósítva - 974 ezer pengőt kapott a város. Persze a dollár árfolyamváltozása függvényében változott az adósság, 1929-ben például 1200 ezer pengőnek felelt meg.

150 A megvalósítás technikai és pénzügyi körülményeit illetően komoly vita folyt. Elviselhetetlen lesz a vízdíj - hangoztatta az ellenpárt. A „belső övben" ugyanis kötelező volt a bekötés. A gazdatársadalmat azzal igyekeztek meggyőzni, hogy a külföldi kölcsön nem a város vagyonát terheli, hanem a forgalmi- és az általános kereseti adót, az pedig az iparosok, kereskedők és tisztviselőktől folyik be.

151 A polgármester elsőre úgy nyilatkozott a pénzügyminiszter felé, hogy a kölcsönt „teljes egészében" a városi vízvezeték építésére fordítja, az azonban csak egy év múlva derült ki,