Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - Szekszárd

korszakunkban Szekszárd a megye egyetlen városi rangú települése, mégsem helytálló a megállapítás, amely szerint a megyeszékhely lett volna Tolna legkritikusabb helyzetben levő települése. Megfelelő helyismeret hiányában a megyei intézőbizottság nem mérte fel sem azt, hogy a megye egésze agrárjellegű, sem pedig azt, hogy a székhely, Szekszárd, jogi státusa ellenére sem igazán városias jellegű település. Az iparforgalmi népesség arányát tekintve - ami a polgárosodás előrehaladásának fontos fokmérője - Szekszárdot megelőzi nemcsak a szomszédos Tolna, hanem a Völgység központja, Bonyhád csakúgy, mint a vasúti csomóponttá vált Dombóvár. Az iparforgalmi népesség és közhivatalnoki réteg 50% alatti együttes aránya jelzi, Szekszárd népességének jelentős hányada a XX. század elején még mindig a mezőgazdaságból él, ebből adódóan az élelmezési gondok aligha származhat­tak a település „város" voltából. 30 A helyismeret hiánya méginkább tetten érhető a központi szervek magatartásában. A Szociális Termelés Népbiztossága Vidékszervező Osztálya hanyagságot sejtett amögött, hogy Szekszárdon nem alakítottak Ipari Termelési Tanácsot, s erre való előkészületek is csak a megye két településén folytak, nevezetesen Bonyhádon és Dombóvárott. A budapesti központ nem hiszi el a szekszárdiaknak, hogy csak ezen a két településen éri el a szocializálható üzemek száma a hármat, ami a rendelkezések értelmében a termelési tanács megalakításának előfeltétele. Hasztalan küldenek Budapestről két megbízottat, végül is csak Bonyhádon alakíthattak termelési tanácsot, mert időközben kiderült, még Dombóvá­ron sem működött három húsz főnél több munkást foglalkoztató ipari üzem. A megyeszék­hely egyetlen szocializálható ipari üzeme a Molnár-féle nyomda volt 1919 tavaszán. A megyei szocializálási osztály májusban megkísérelte ugyan a helybeli cipészek egy üzembe való tömörítését, de a 75 cipészmester döntő többsége távolmaradt a szervezkedéstől, vállalva azt is, hogy emiatt nem jutnak majd a mesterségük űzéséhez szükséges anyagok­hoz. A cipészek és csizmadiák ellenállása miatt a szekszárdi hatósági cipészüzem végül is csak 14 taggal kezdhette meg működését. 31 A Tanácsköztársaság történetében június közepe fordulópont. Az északi hadjárat elakadása, a Clemenceau-jegyzék, a bécsi forradalom kudarca már jelzi a helyzet reményte­lenné válását, amit a későbbi események - a visszavonulás, a ludovikás ellenforradalom, a tisztikar jelentős részének visszahúzódása, a szociáldemokrata vezetők egy részének kiválása a kormányból - csak egyértelműbbé tesznek. A rendszer megrendülését a szekszárdiak a június 24-i ellenforradalmi támadás során maguk is átélhették, noha ez a hatalomátvételi kísérlet még nem járt eredménnyel. A fehérek bevonulását a Hármas-hídnál felállított védelmi állásból az ifjúmunkások 25 fős csapata megakadályozta. A város polgárai mindeközben, kevés kivétellel, a házaikba húzódtak vissza. Ez utóbbival magyarázható, hogy az események csak egyetlen halálos áldozatot követeltek; Majsai József Töttös kaszával a kezében indult a belváros felé a fehérek támogatására, eközben érték a halálos lövések. Az ellenforradalmi kísérlet leverését követően a félelem légköre nehezedett a városra. Néhány nappal az események után Szekszárdra érkezett Krammer Sándor teljhatalmú karhatalmi biztos, aki négymillió korona hadisarc kivetésével büntette meg a várost a június 24-i fehér támadás miatt. Egyidejűleg újra összegyűjtötték a város tekintélyes polgárait és hirdetményben tudatták, hogy amennyiben a kivetett összeget nem fizetik be, kivégzik a fogságukban lévő túszokat. 33 A hatalmon lévő szocialista irányzatok erőviszonya­iban bekövetkezett eltolódás egyik lényeges következménye, a „vörös terror" erősödése a második túszszedéssel jutott el a csúcspontjára Szekszárdon. Sem a fogvatartás módja, sem a túszok fenyegetettsége nem hasonlítható az április végihez. Akkor a hőgyészi Apponyi­kastélyt jelölték ki a fogvatartás színhelyéül, ahol - Vendel szerint is - igen előzékenyen bántak a foglyokkal. Ennek bizonyítéka többek között, hogy a beteg, idős Wolf Henriket állapotára való tekintettel szabadon bocsátották, s hogy olyan őrzőkre bízták őket, akik egyértelműen a túszokkal szimpatizáltak. Most viszont Szekszárdon maradtak a túszok,

Next

/
Thumbnails
Contents