Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - A közigazgatás újraindítása

köztük nők is, akiket többször elővezettek a vármegyeházára, miközben a vörösőrök hangoztatták, hogy „délután lesz a kivégzés". Szerencsére a városra kivetett hadisarc végül is időben összegyűlt, így, alkudozások után, a túszokat is szabadon bocsátották. Júliusra a tanácshatalom helyzete reménytelenné vált. A rendszert korábban támogatók egyre inkább elfordultak tőle, a városi direktórium is csak a kisebb igazgatási ügyeket intézte. A frontról érkező hírek is erősítették a hangulatot, hogy a tanácshatalom rövidesen megbukik. Augusztus elsején érkezett meg Szekszárdra a bizonyosságot hozó távirat, amely a Kormányzótanács lemondását tartalmazta. A megyei és városi direktórium még néhány napig a helyén maradt, de a Peidl-kormány bukásával végleg megpecsételődött a sorsa. Csakúgy mint a letartóztatott kommunistáké. A városba érkező különítményesek bosszújának tizenkilencen estek áldozatul. A közigazgatás újraindítása A háború és a forradalmak következményeként Szekszárd igazgatása 1919 augusztusára teljesen szétzilálódott. Augusztus 4-én az intézőbizottsági tagok megváltak az akkorra már amúgyis formálissá vált tisztségüktől, feloszlott a tanácstestület is.

35 A város - az ország más településeihez hasonlóan - igazgatás nélkül maradt; az apparátus tevékenysége a legsürgősebb folyóügyek intézésére korlátozódott, a képviselő-testület ülését csak szeptember 1-jére hívták össze. A polgári közigazgatás újjászervezésének közel egy hónapos késedelmében az ország általános állapota játszotta az elsődleges szerepet: a tanácskormány lemondásának pillanatában, majd azt követően még hosszú ideig hiányzott a stabilitást megteremteni tudó politikai erő. Különböző elnevezéssel sorra alakultak a kisebb-nagyobb pártok, amelyek egymással ugyan versenyeztek, de a programjaiknak mégis volt egy közös vonása: a forradalmak tagadása, ami a mérsékeltek számára a polgári jogrend helyreállítását jelentette, a szélsőségesek számára pedig azt a katonai diktatúrát, amellyel a forradalmi veszéllyel szembeni teljes biztosítékot vélték megtalálni.

36 Horthy nemzeti hadseregének szélsőségesei a kormányzati és közigazgatási hatalom megszerzését remélték. Szekszárdra augusztus 10-én vonult be a különítményesek első csapata, amelyet néhány nap múlva újabb egység követett.

37 Fellépésük nem hagyott kétséget afelől, hogy élet és halál uraiként érkeztek ide, s hogy nem igénylik a jogállamiság számukra csak korlátokat jelentő intézményeit. Jelenlétük óvatosságra intette a helyi közélet korábbi szereplőit, annál inkább, mert jó páran közülük is részt vállaltak Károlyi idején a közigazgatásban. Vendel sem mondott le tisztéről az őszirózsás forradalom győzelmét követően, sőt neve ott szerepel azok között, akik a köztársaság megteremtését követelték.

38 Az adott szituációban a képviselő-testület szeptember 1-jei összehívása a polgári jogrendhez való visszatérésre irányuló első, igaz még sok tekintetben bizonytalan helyzetben megtett lépés volt. A hadba vonulások miatt a háború alatt a városházán megnőtt az ideiglenesen foglalkoztatottak száma, ami az évek során oly annyira bevett gyakorlattá vált, hogy később is jellemző maradt: 1920 elejére nemhogy csökkent volna, hanem még tovább is nőtt a nem állandó státusúak száma. A szakszerű igazgatásnak ez ugyanúgy nem kedvezett, mint ahogy az sem, hogy a város épp a legkritikusabb időszakban polgármester nélkül maradt. Szekszárd első tisztségviselője, dr. Szentkirályi Mihály már hosszabb ideje nem tartózkodott a városban. Forrásaink egy része - Vendel monográfiája is - szemérmesen hallgat e távollét okáról, arról, hogy a polgármester fegyelmi vétség, hivatallal való visszaélés gyanújába keveredett. A Vármegyei Közigazgatási Bizottság fegyelmi választmányának 1920. április