Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MEZŐGAZDASÁGA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT - Szőlőművelés és bortermelés

fogyasztást nem adóztatták. E bevételből hektónként 8 korona illette a községeket. 1923-ban eltörölték a termelés utáni adózást s bevezették a borfogyasztási adót, amely mértéke ellen megszületésétől tiltakoztak a gazdák.

65 1925-ben a szekszárdi bortermelők küldöttsége Bud János pénzügyminiszternél járt, ahol többek között a bor luxusadójának eltörlését kérték. 1926 februárjában a városháza udvarán a bortermelők tiltakozó közgyűlésen is kérték a borfogyasztási adó 5-6 fillérre csökkentését, s az adóbehajtás felfüggesztését.

66 Ez év júniusában a vásártéren gyűltek össze több ezren a borvidék szőlősgazdái, ahonnan táviratot küldtek Bethlen miniszterelnöknek és Bud János miniszternek, hogy azonnal töröljék el a borfogyasztási adót.

67 Az adó behajtása községi-városi feladat volt, felhasználása is őket illette meg. Maga a város is súlyos tehernek tartotta az adót, hiszen literenként (1924-1933 között) 19 fillért kellett fizetni, még a silány, gyenge minőségű után is. Ez a termelési ár 31%-a. A szekszárdi képviselő-testület ezt csökkenteni ugyan nem tudta, de 1928. január l-jétől átalányfizetést engedélyezett, ami nem lehetett kevesebb a tényleges fogyasztás szerint járó díjtételnél.

68 A Szekszárdi Kisgazdák Egyesületével kötött pénzbeli egyezség alapját az 1927. évi borbejelentések képezték. Amennyiben ez nem fedezné az évi 64 000 P városnak járó összeget, visszatérnek a fogyasztott mennyiség adóztatására. Az átalányt képviselő-testületi tagokból álló bizottság állapította meg.

69 Az 1929-es évre 10-11 000 P csökkenéssel fogadták el az egyezséget a súlyos fagykárok és a bortermelés általános válsága miatt. 1931-ben a Kisgazda Egyesület kérésére felfüggesztették az adóbehajtást - ami egyébként is nagy nehézségekbe ütközött -, és a rendkívül alacsony árak miatt felére csökkentették, 9,5 fillérre literenként. így is a termelői ár 42-84%-át kellett adóra fizetni.

70 Ezért további 50%-os csökkentést kértek a szekszárdi gazdák 1935-ben, amit a képviselők elutasítottak, mert a hiányt csak újabb 9%-os pótadó kivetésével tudták volna helyettesíteni, amit igazságtalan tehernek tartottak a többi lakosra nézve.

71 1937-ben Szekszárd és vidéke bortermelői feliratot intéztek a miniszterelnökhöz, hogy töröljék el a borfogyasztási adót, mert ez megakadályozza a belföldi fogyasztást.

72 Szekszárdon az előállított bor kb. 80%-a került értékesítésre: 1/3 részt vörös, 1/3 részt siller, 1/3 részt fehér. A szekszárdi borok értékesítésének legfőbb gondja volt, hogy a háború után elmaradtak a borfelvásárlók, a külföldi kereskedők, akik jó áron, házaknál vették a kitűnő minőségű bort. Ezért a város vezetői és a borosgazdák 1925-től minden lehetséges fórumot igyekeztek meggyőzni arról, hogy a létesítendő állami pinceszövetkezetek egyikét Szekszárdon állítsák fel.

73 1928-ban a polgármester vezetésével jártak az igazságügyminiszternél ez ügyben, aki azt tanácsolta, hogy forduljanak memorandummal a földművelésügyi miniszterhez.

74 Az állami ellenőrzésű pinceszövetkezet felállításának feltételeként szabták meg, hogy a 200 000 pengő alaptőke felét a bortermelők jegyezzék. Felét az állam biztosította, s 50 000 P kamatmentes kölcsönt adott különféle beszerzésekre, valamint ideiglenesen mustsűrítő berendezést adott használatra. A megye 20 000 P részvényt jegyzett, a város 1929-re és 1930-ra 5000-5000 pengőt.

75 A Szekszárdi Kisgazda Egyesület is a szövetkezet mellett foglalt állást, mely 1929. március 10-én tartotta alakuló közgyűlését. Az igazgatóság tagja lett - hivatalból - az FM képviselője, Tolnavármegye alispánja, Szekszárd város polgármestere. Igazgatósági tagnak megválasztották dr. Albersz Rezsőt, Schneider Jánost, Ulrich Józsefet, Boross Zoltánt, Leopold Mihályt, Majsai Istvánt, Debulay Imrét, Vesztergombi Istvánt, Főglein Józsefet, Töttős Jánost, Nagy Jánost, Baka Istvánt, Preimayer Józsefet, Dobrovics Kálmánt, Komlósi Józsefet. A felügyelő bizottságba Fiáth Tibort, Háry Bélát, Zsigmond Dezsőt és Frey Józsefet választották, hivatalból tagja lett Marton Dénes kerületi szőlészeti és borászati felügyelő. Ügyvezető igazgató Boross Zoltán lett.

76 A megalakuláskor a tagok száma 374 volt, akik 4107 üzletrészt jegyeztek. A szövetkezet hordókat vásárolt, bérbe vette a várpincét, a Fürdőház utcában pincét vásárolt, fej tógépet, szűrőgépeket, palackozógépet vettek. Az első évben a tervezett 5000 hl helyett