Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

ségben még bátyján is túltett Mór I. akinek 1842-ben 5000 forintos adósságát kellett az apának kiegyenlítenie. Perczel Sándor családjának megteremtette az anyagi biztonságot, valamint gyermekeinek olyan szellemi alapot, amely a tartalmas élet lehetőségét biztosította számúkra. Rendszeresen alkalmazott házitanítót és nevelőnőt a gyermekek mellé, majd Pécs, Pest és Bécs felsőbb polgári vagy katonai iskolái, leánynevelő-intézetei következhettek. Ennek a gondos nevelésnek kedvező hatása jól nyomonkísérhető életük, pályájuk alakulásában. Perczel Sándor táblabírónak, mint földesúrnak évtizedeken keresztül olvashatjuk aláírását az úriszéki jegyzőkönyvek zárólapjain. De sem Tolnában, sem Baranyában nem vállalt állandó elfoglaltságot jelentő megbízatást. 1826-tól táblabíró, majd 1836-ban a völgységi járásban nemesi összeírást végző küldöttség elnöke. Viszont 1832-ben visszautasította alispáni jelölést, amellyel Baranya vármegye kívánta megtisztelni. Ez nem jelentett érdektelenséget részéről, jóval inkább családja iránti felelősségének bizonyítéka. Nem vonult vissza teljesen a közélettől, hiszen 1848-ban a vármegyei közgyűlés az állandó választmány tagjává választotta. Könyvtárában gyűjteménye volt a vármegyei követi utasításokból, országgyűlési előterjesztésekből, magyar nyelvvel, dunai gőzhajózással és számos más témával foglalkozó anyagból. Mindezek érdeklődésének bizonyítékai. Kiadásai között a Tudományos Gyűjtemények és újságok, könyvek vásárlásának számláit találjuk. Tetemes kiadásai mellett sem fukarkodott humanitárius célra történő adakozással, jelentős adománnyal járult hozzá az 1838-as pesti árvízkárok helyreállításához. Ötéves özvegység után, túl a hatvanon, 1841-ben ismét megházasodott, feleségül vette Mirtinger Annát. Ettől kezdve egyre gyakrabban volt távol a birtoktól. A telet szinte rendszeresen Bécsben töltötte. 1849 után a birtok irányítását a politikától teljesen visszavonult Béla I-re-re bízta. Amikor 1853. március 2-án Ferenc József kibocsátotta az úrbéri pátenst, amely értelmében a földesurak az úrbéres földek után kárpótlást kaptak, a bíróság dön-