Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

tése szerint Perczel Sándor 74 egész és háromnegyed jobbágytelek valamint 62 kisházas zsellér megváltásáért összesen 53 143 forintra és 45 krajcárra tarthatott igényt. 1855-ben a pécsi Cs. Kir. Alladalmi Ügyészség keresetlevelet nyújtott be pécsi törvényszékhez, amelyben kérte a haditörvényszék által elítélt Mór I. és Miklós II. (Távollétükben, 1851-ben mindkettőt halálra ítélték, és jelképesen felakasztották.) anyai javainak a családi vagyonból történő kihasítását. Perczel Sándor számlákkal igazolta, hogy mindkét fia részben tanulmányai alatt, részben azt követően előre megkapta és felhasználta a várható örökségét. Mindezek mellett Mór tetemes összegű kártyaadóságát is kifizette, ezen összegek pedig a valaha várható örökséget is meghaladták. A kultúra szerepét életében jól mutatja 1858-ban készített végrendeletének néhány sora. Miközben az ingó és ingatlan vagyont az örökösök között fel kívánta osztani, fontosnak tartotta kiemelni, hogy a család nagy értékű könyvtára, amelynek gyarapítására pesti útjain mindig nagy figyelmet fordított: „maradjon a gyermekek közhasználatára, Imre, Béla és Pál fiam felvigyázására." Mint egy későbbi böcsüből tudjuk a könyvtár 600 kötetet számlált. A teljes hagyatéki vagyon felmérés szerinti értéke 256 247 Ft és 59 krajcár volt. Perczel Sándor 1861. május 10-én Bécsben hunyt el, hamvait hazaszállították, Cikón temették el, hol apja és a nemzetségalapító nagyapja is nyugszik. Perczel Sándor végakarata szerint a bécsi lakást felszereléssel, elszámolási kötelezettség nélkül özvegye kapta. O élvezhette haláláig 2 db 10 ezer Ft-os kötvény évi ezer forintos kamatát. Valamennyi egyéb vagyonát fiai és nejeik, vagy gyermekeik, illetve leányai között egyenlően osztotta fel. 14 rész szerepel a végrendeletben, vagyis ez azt bizonyítja, hogy az emigrációban élő Mór 1. és Miklós II., ha közvetve is, de részesült az örökségből. „Sándor, Móric és Miklós fiaimnak katonáskodásuk és nevelésük alkalmával számos és ősi örökségüket tetemesen meghaladó adósságaikat kifizettem. E három fiam ősiségükre nézve a nevelési költségeim által ki vannak elégítve, őket javaimból semmi sem illet. Atyai szíve mégis meg nem engedi,