Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)
Biográfiák, pályaképek
lanak „a törvény előtt, amelyet szabadon választott törvényhozóink, törvényes királyunkkal hoztak." Kossuth Lajos kiegyezés utáni politikai elképzeléseit szélmalomharcnak tartotta. Ugyanakkor látta, hogy a magyarság „közjogi" állása nem felel meg a „kívánalmaknak", de egy olyan alapot jelent, amit el nem fogadni „valóságos őrültség lett volna." Hivatali beiktatásakor beszédében számos kérdéssel foglalkozott, így az ún. ellenzékiséggel is. Akik „szabadságot, egyenlőséget írnak zászlajukra, ugyanakkor bemocskolják bármely hazafi nevét, ha az nem osztja véleményüket, azok nem sokban különböznek a zsarnoktól, hiszen az ellenvéleményt nyilvánítókat sárral dobálják." Hirdette a köz szolgálatát. Élete azt mutatja, betartotta alapelvét, amely szerint „a hivatal tekintélyét nem a rang és méltóság, hanem a kötelezettségek hű teljesítése jelenti." Az ellenzék nehezen emésztette meg kinevezését. A Baranya és Pécs c. 1868. szeptember 18-án megjelent mutatványszámában közölte Perczel Miklós 1867. októberében a választókhoz eljuttatott levelét, amelyben politikai nézeteit kifejtette. „Ezen hitvallás - értékeli a lap - ma megfelel a 48-as nemzeti párt álláspontjának. Ha akkor megválasztották volna képviselőnek, a szélső-balon kellene ma lennie, ehelyett alig 8 hónappal a választásokat követően, akkori alapelveitől eltérő programú kormánypárttal szövetkezett azzal, hogy elfogadta a kormány javaslatán alapuló, király által aláírt főispáni kinevezését." A funkciójából is adódó kötelező jellegű szereplés mellett jelentős közéleti aktivitás jellemezte. Munkaterülete bővülését jelentette, hogy 1875. február tizenötödikétől Pécs szabad királyi város főispáni teendőinek ellátására is megbízást kapott. A Baranya vármegyei 19 éves hivatali tevékenység egy olyan Perczel Miklósról árulkodik, aki a kiegyezés céljával mindvégig azonosult; teljes energiájával és eredményesen annak megvalósulásáért tevékenykedett. Már 75. esztendejét taposta, amikor 1887. április 10-én, saját kérésére, a király felmentette főispáni funkciójából. Érdemeinek elismeréséül díjmentesen megkapta a Szent István rend kiskeresztjét.