Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

Ugyanezen év április 25-én Pécs város közgyűlése tisztele­ténekjeléül a város díszpolgárává választotta. A Fünfkirchen Zeitung 1887. május elsején arról adott hírt, hogy Őfelsége Perczel Miklóst élethossziglani főrenddé nevezte ki. Pár héttel később Pécs választóközönsége egyhangú döntés­sel, párton kívüli programmal, képviselőjének megbízta. Perczel Miklós mélységesen elítélte a dualizmuskori választási gyakor­latot, ahol az ígéretek, a kegyhajhászás, a pénz, az etetés, itatás, sőt némely esetben a felekezetek, az osztályok elleni izgatás, az ellenfél lejáratása volt a fő szempont. Az ilyen támogatással képviselőházba juttatottak nem rendelkeznek azzal a tiszta er­kölcsi alappal, amelyre a törvényhozásban szükség lenne - val­lotta. A tiszakálmáni politika oda vezetett, hogy „nem a parla­ment ad törvényeket a kormánynak, hanem a kormány a parla­ment ura, irányítója." Véleménye szerint a kormányfőnek 12 év állt rendelkezésére a válság megoldására. Miután eddig a válsá­got nem tudta megoldani, távoznia kell - vonta le a sommás következtetést. Jövőképet azért nem lát, mert határozott cél és irány nincs, ami eddig történt az nem több kisebb-nagyobb ja­vítgatásnál. Közel 20 éves a népiskolai törvény, de igen soványak az eredmények. Elismeri, hogy „vannak jó képezdék, vannak már jó tanárok, de oly sok még a selejtes, aki egyáltalán nem érti mesterségét." A közoktatás számára az eddigieknél nagyobb figyelmet és támogatást, ingyenességet és gyakorlatibb oktatást követelt. Miközben 75 évesen is azt ígérte, hogy „neve nem fog a távollevők soraiban tündökölni" a parlamenti jelenléti íveken, tevékenysége céljának, a magyar nyelv közös hadseregben tör­ténő használatát, az olcsó és gyors igazságszolgáltatást, a me­gyei önkormányzatok szerepének növelését, a tisztességes vá­lasztásokat, az ipar- és mezőgazdaság párhuzamos, és nem egymás rovására történő fejlesztésének támogatását ígérte. 1887. szeptemberében a közgyűlés elhatározta volt főispán­ja arcképének megfestését. A festményt december 29-én már le is leplezték. Annak ellenére, hogy rendszeres képviselői beszá­molót ígért választóinak, az elsőre csak 1889-ben került sor. A Perczel Miklós számára nem sok sikert hozó parlamenti ülés-

Next

/
Thumbnails
Contents