Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek II. (Szekszárd, 2000)

Dőry család (Glósz József)

veszteségekkel, a kapitalista gazdálkodásra való átállás költségeivel a család végzetessé váló eladósodásához vezetett. 1858-ben több mint 40.000 forint adósság volt Dőry Mihályra betáblázva, s közben egy újabb 60.000 forintos hitel felvételére készült. Miután a birtok már nem volt képes megfelelő megélhetést biztosítani, a család számára égetően fontossá vált pótlólagos jövedelmi forrás biztosítása. Az adott társadalmi viszonyok között ez csupán a hivatal lehetett. Az 1850-es években, az önkényuralom időszakában ez nem jöhetett szóba, de 1865-ben a kiegyezés előestéjén rokoni kapcsolatai segítségével egy szerény törvényszéki ülnöki állást szerzett Dőry Mihály. De ennek jövedelme sem volt elegendő ahhoz, hogy a napi megélhetés füléres és megalázó gondjaitól megszabaduljanak. Ilyen körülmények között a család jövője szempontjából nagy jelentősége volt annak, hogy gyermekeik megfelelő iskolai végzettségének biztosításával, a szerteágazó családi kapcsolatok felhasználásával kapaszkodjanak meg az úri lét peremén. A családi törekvések azonban csak részben jártak sikerrel. A magasabb posztok eléréséhez nélkülözhetetlen jogi végzettséget csupán legkisebb fiuk, Pál szerezte meg. Legidősebb fiuk, Viktor pályája jól kezdődött, 1865-ben szolgabírói állást kapott Orosházán. Az önkormányzat helyreállítása után azonban a helyi kapcsolatok hiányában ezt a posztját nem tudta megőrizni. Ezután a családi levelezésben csak célzások formájában érintett ügybe keveredve megyénkben is elakadt pályafutása, s 1890-ben mint a Selyemtenyésztési Felügyelőség fogalmazójával találkozunk vele. Hasonlóan kudarccal járt második fiuk, Mihály pályája, akit katonának szántak. 1860-61-ben kadét Itáliában, majd leszerel, reménytelenül távolinak tartva tiszti előléptetését. Leszerelése után rokonai által bérelt birtokon írnokoskodik Dombóváron. Kázmér Mihályhoz hasonlóan fiatalon, elmegyógyintézetben fejezte be életét. Ernő szintén volt egy ideig katona, de ő is otthagyta a pályát, s a vasútnál talált állást. Egyedül Pál karrierje volt méltó a család hagyományaihoz. 1895-1908 között a vármegye alispánja volt. Crescentia hosszú betegség után fiatalon meghalt. Laura nem ment férjhez, megélhetésének biztosítására időnként társalkodónői, illetve nevelőnői állást vállalt. Natália gróf Széchenyi Sándorhoz ment feleségül. Házassága rendkívül előnyös volt, de egyúttal ki is szakadt bizonyos mérékig a családi kötelékből. A második Dőry Vince családja, amelynek nagyobb terjedelmű iratanyagát őrizzük. A család lakóhelye Zomba volt. Földbirtokaik