Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek II. (Szekszárd, 2000)

Dőry család (Glósz József)

helyéről, nagyságáról az iratanyag nem tartalmaz adatokat. Viszont a család helyzete szerencsésebben alakult mint Mihály leszármazottainak esetében. Dőry Vince és Gianone Rozina házasságából három gyermek született. Anna a tekintélyes és jómódú Rudnyánszky báróhoz ment feleségül. Stefánia a család legfigyelemreméltóbb alakja. O vezeti azt a sajtüzemet, amely a kiterjedt üzleti levelezés tanúsága szerint az ország távoli vidékein is ismert, termékei pedig keresettek voltak. Dezső az érvényesülés hagyományos útját járta, a vármegye szolgálatában nagyon fiatalon a tekintélyes aljegyzői tisztet érte el, de korai halála kettétörte pályafutását. Anyagi és társadalmi tekintetben is legkedvezőbb helyzetben a Dőry Frigyes nevével fémjelzett család volt. Annak ellenére, hogy Dőry Frigyes és Boronkay Laura házasságából kilenc gyermek született. Már Dőry Frigyes nagyapja ill. apja alispán volt, ő maga is másodalispán, majd országgyűlési követ 1848-ban. A kiegyezés időszakában a Deák-párt Tolna megyei elnöke, s királyi tanácsosi címet is kapott. A család sikeres közigazgatási-politikai múltját Dőry Dénes folytatta, aki igen fiatalon, az 1870-es években szintén alispán lett, majd a felsőház élethossziglan kinevezett tagja. Fivérei közül Dőry József 18651869 között a dombóvári járás főszolgabírói tisztét látta el. Ezt követően gazdálkodni vonult vissza. A család későbbi leszármazottai közül még Dőry Dénes fiáról, Ferencről kell megemlékeznünk, aki az 192030-as években a Magyar Országos Levéltár igazgatója volt. Az iratokban utalások találhatók arra, hogy kísérletet tett Tolna vármegye történetének a megírására is. A család saját birtokai mellett bérlőként is gazdálkodott Dombóvár környékén. Sikeres gazdálkodásukat jelzi, hogy Dőry Frigyes igen előkelő helyen szerepel Tolna vármegye legtöbb adót fizető polgárai, a virilisták között. Összegezve elmondhatjuk, hogy a Dőry nemzetség e három családjának eltérő pályája a XIX. század derekán válságba jutó majd felbomló nemesség előtt álló alternatívakat testesíti meg. Mindhárom családban közös törekvés, hogy a nemesség tradicionális foglalkozását a vármegyei igazgatást felhasználva óvják - mentsék a család társadalmi rangját. A kapitalizmus korában azonban megfelelő vagyoni alap hiányában ez nehézségekbe ütközik. Bizonyíték erre Dőry Mihály családjának sorsa. Gyermekeinek életét a pénztelenség, a sikertelenség és a kudarc jellemezte. A tőkés viszonyokhoz való alkalmazkodás más-más módját, de egyaránt sikeresebb útját testesíti meg Dőry Stefánia sajtüzeme, illetve Dőry Frigyes családja nagybérlői tevékenysége. E családok esete is szemlélteti, hogy a tőkés viszonyok