Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Cserna Anna: „Pro memoria”. Idős Bartal György jegyzetei az ősi juss visszaszerzéséről

jük, gazdagítja e történeti dokumentumok körét. Egy olyan forrás megismertetéséről van szó, amely a magántörténelem világából egy kivételes históriát mond el. Az 1828-ban íródott írás nem egy csodás utazás élményeit meséli el; nem politikai csatározások mögöttes információit gyarapítja; nem az eseménynapló pontosságával adja vissza a megélt cselekményeket. Miféle írás Bartal Györgyé? A „Pro memoria”, Bartal György szófordulatát használva a „jegyzések” személyes jellege, egyedisége, apropója, tényszerűsége, múltbéli történések utólagos írásba foglalása alapján az emlékirat kritériumait mutatja. A visszaemlékezés a középkorban szerzett és az évszázadok alatt szétszóródott királyi adományos földek visszavételének állomásai, magánéleti betoldásokkal tarkított, összefüggő elbeszélése. Különlegességét emeli, hogy csak erre az egyetlen egy témára, az ősi nemesi múltat megjelenítő és a család előnevét adó etrekarcsai és beleházi ősi javak leírására fűződik fel a mondanivaló, amelyet nem a nagy nyilvánosságnak szánt a szerző. A sztori a családtörténetben csupán egy epizódként jelenik meg, de mégis a felépítettségében kerek egészet alkot. Az időrendet valamelyest követő emlékezés a szerző közvetlen családtagjai számára nyújt lényeges, nélkülözhetetlen felvilágosítást. A család egykor előkelő, ám elvesztett társadalmi helyzetének visszaállítását célzó birtokszerzésről szóló történet Bartal György magánéletének kimagasló és egyben emlékezetre méltó teljesítménye is volt. A történet róla szól még akkor is, ha a közölnivalóját elsődlegesen praktikus okokból vetette papírra. Igyekezett palástolni, de mégis írás közben alkalma volt újraélni, átélni a birtokszerzés minden apró pillanatát, miközben felszínre törtek a családjához, a nemesi identitásához kötődő érzelmei is. Visszaemlékezésként induló történet a jelenben, azaz 1828-ban végződik, tehát ily módon a szerző érzékelteti a korát, a történelmi hátteret, amelyben élt. A forrás nemcsak a visszaemlékező személyiségjegyeinek illetve az egyediségek feltárására alkalmas, hanem az adott történelmi kor jelenségeire is ad némi betekintést.3 Az írás társadalomtörténeti vonatkozásai mindenesetre nagyon érdekesek, a családi nexusa már háttérbe szorult. Bartal György bi3 Tóth Imre: „(...) Megkaphattam volna a beígért kegyelmes címet is.” Életforma, reprezentáció és presztízs Simon Elemér naplóiban a két világháború között

90