Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Cserna Anna: „Pro memoria”. Idős Bartal György jegyzetei az ősi juss visszaszerzéséről

zonyíték értékű adalékok közlésére szorítkozott, tehát e tekintetben a „Pro memoria ” történeti tények megismerését teszi lehetővé. A tényszerűsége miatt közel áll a tudományosnak mondható történeti müvekhez, valódi kútfőnek tekinthetjük.4 Formai szempontból emlékirat, irodalmi megközelítésben epikus mű. Magánirat, történeti forrás mégis leginkább e fogalmakkal leírható írás a személyes dokumentumok azon körébe tartozik, amely egy család vagyoni helyzetének, társadalmi státuszának dokumentálására, a családtörténeti tradíciók továbbéltetésének szándékával készült.5

Mi motiválta a szerzőt a „jegyzések ” elkészítésére? Kortársának és barátjának, Jósika Miklós emlékiratának kezdő sorai válasz lehet a feltett kérdésre: „Ha az ember bizonyos kori elért s egész hosszú életére visszaemlékezik, egy az - ami mindenek fölött meglepi, s ez a leghosszabb éleinek is rövidsége... A gondviselés úgy akarta: hogy az emberi életben jó és rossz, öröm és bánat váltakozik, hogy az évek, melyek visszahozhatatlanul elhaladtak, magukban tanulságot és kiábrándulást foglaljanak, s akkor, mikor már nincsenek - ezt hagyják örökségül és emlékül. Bartal György 43 évesen, felfelé ívelő pályáján tekintett vissza életét meghatározó cselekedetsorozatára. Mikor családja jövőjét megalapozó birtokszerzését írásba foglalta nemcsak az emberi élet rövidségével szembesült, hanem azzal a felismeréssel, hogy a megszerzett információt, tudást, ha meg akarja óvni a feledéstől, akkor azt tovább kell adnia. Megtanulta ősei példájából, hogy az örökség átadását, a vagyon megőrzését nem lehet a véletlenre bízni. Bartal Györgyöt a tudatossága mellett egyszerű, hétköznapi atyai érzései, mint az aggodalom, az élettapasztalat, a bölcsesség és a szeretet is az írásra késztette. Mindenekelőtt azonban bonyolult birtokügyletei átláthatósága érdekében nem tehetett mást, minthogy felfedje a családja ősi javai visz- szaszerzési folyamatának szövevényét, adás-vevéseinek részleteit.

Soproni Szemle 2011. harmadik szám, Huszonötödik év., Soproni Városszépítő Egyesület helytörténeti folyóirata 241-245. p.

4 Révai Nagy Lexikona XIII. kötet, Budapest, 1915, 591. p.

5 Horvát J. András : Lesz-e múltad Kovács János? - személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában Lap a Városról Budapesti Negyed 68. szám 16. p. (továbbiakban: Horváth)

6 Jósika Miklós: Emlékirat [Magyar Elektronikus Könyvtár MEK-04984] 1. p

91