Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)
Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)
A két téesz egyesülésére 1967. január 20-án került sor Szabadság névvel, így ez az elnevezés a leghosszabb életű a györkönyi szövetkezetek között. A téeszek egyesítése mindenütt napirenden volt ekkor. Egy falu, egy nóta ez volt a felsőbb szervek részéről a meggyőzést szolgáló magánbeszélgetésekben bizalmasnak szánt jelszó. Györkönyben, mint láttuk, többről volt szó: a gyengén gazdálkodó nagyobbik gazdaságot is meg kelleti valahogy menteni. A közös téesznek az Új Elet volt elnöke. Brunn János lett a vezetője. 550 család sorsa dőlt el ekkor, akik a korábbi évek előítéletei és rivalizálása során sok negatív érzést halmoztak fel egymással szemben, és most nyilvánvalóan félve kezdtek neki a közös munkának. A vezetés kezdettől fogva a megbékélést szorgalmazta, és az évek során több-kevesebb sikerrel el is érte. Mindenekelőtt a sváb magyar ellentéteket kellett szívós kitartással tompítani. Az új szövetkezet összterülete 47X2 kh, ebből 3044 kh a közös szántó, amely az összterületnek csupán a 62%-a. tehát a művelési ágak összetétele továbbra is kedvezőtlen. (A területi arányok később sem változnak, 1983-ban 2829 hektár az összterület és ebből 1751 hektár a közös és háztáji szántó.) Az egyesítéskor 1300 kh-nyi terület silány futóhomok, amelynek túlnyomó része további erdősítésre vár, kisebb hányadán újabb szőlőt és gyümölcsöst kell telepíteni az eddigiek mellé. A szükségből végül is erényt sikerült kovácsolni: tizenöt év múlva a 100 hektár telepített szőlő a szövetkezet egyik legjobb bevételi forrása lett. A telepítésekre azért is szükség volt, mert a parlagon hagyott területekre adót kellett fizetni, és az egy aranykoronára eső adót 1978-ban az ezerszeresére emelték. Milyen volt a téesz helyzete az egyesülést követően? Az átlagtermések a járási szint alatt voltak, az állatállomány rendkív ül kevés volt, és minőségileg sem volt megfelelő, azonkívül régi parasztistállókban szétszórva volt elhelyezve. Teendő tehát volt bőven. A kitartó és szorgalmas munka eredményeképpen tíz év múlva aztán már a járás legjobbjai között tartják számon a nem éppen a legjobb adottságok között gazdálkodó téeszt, és 1976-ban megkapja a ,,Kiváló Termelőszövetkezet" kitüntető címet is. A vezetés a növénytermesztés és az állattenyésztés megfelelő arányának kialakítására törekedett, ugyanis tisztában voltak azzal 399
