Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)
Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)
a régi paraszti tapasztalattal, hogy a két terület egymást szükségszerűen kiegészíti: ahol nincs állat, ott kevés a trágya, és ahol kevés a trágya, ott gyenge a növénytermesztés. így általában a jövedelem nagyjából 50-50%-át termelte meg e két ágazat. Ezen belül azonban az évek során több változás történt. A szántóföldi növénytermesztésben az arányok az egész időszakban nagyjából azonosak voltak. Általában 70-80%-ban búzát és kukoricát termeltek. Ez utóbbit sárga aranynak becézték, és szívesebben termelték, mint a búzát, mert biztonságosabban hozta az átlageredményt, és nem egy évben ennek eredményei pótolták a növénytermesztés más területein az időjárás mostohasága következtében elszenvedett veszteségeket. Azt szokták mondani a 70-es években, hogy a kukorica biztosabban hozza a hektáronkénti 70 q-t, mint a búza az 50-et. Az alábbi táblázat az átlagtermések alakulásáról is ezt látszik alátámasztani.I4S Év Búza Kukorica 1974 46,0 q/ha 69,2 q/ha 1975 37,8 q/ha 75,0 q/ha 1976 46,7 q/ha 60,0 q/ha 1977 50,8 q/ha 78,8 q/ha 1978 47,0 q/ha 72,7 q/ha 1979 38,0 q/ha 75.9 q/ha 1980 60,9 q/ha 83.0 q/ha 1981 40,0 q/ha 70,0 q/ha 1982 49,2 q/ha 97,3 q/ha 1983 55,0 q/ha 75.1 q/ha A tíz év alatt a búzaátlagok valóban hatszor maradnak 50 q/ha alatt, míg a kukoricáé csak kétszer nem éri el a 70-et. A fenti eredményekben nagy szerepet játszik az a tény, hogy Magyarországon az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmusnak köszönhetően látványos fejlődés indult el a mezőgazdaságban. Felgyorsult a gépesítés folyamata, okszerűvé vált a l4lS Brunn János técszclnök zárszámadási beszámolói, kézirat. 400
