Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Balogh Attila: Béri Balogh Ádám élete és dunántúli harcai

Szeptember első napjaira a rácok is megérkeztek Kölesei határába, ahol a Tabodi mezőn (7. kép) vertek tábort.2-4 Ez a mező mindössze egy kilométer távolságra fekszik az egykori Sár folyótól,2-" amelyhez onnan a Rév-völgyön keresztül lehetett eljutni. Valószínűleg a rácok itt kívántak átkelni a folyón, amelyet alátámaszt, hogy Kölesdnél a Sár vizét körülvevő széles mocsaras ártér szőkébb volt az átlagnál, így már a középkor óta rév biztosította a Mezőföldre való átkelést.--6 Akkor, ha a rácok átjutnak a folyó bal partjára, egy számukra - jelen esetben (!) — jóval kedvezőbb terepen folytathatták volna útjukat.-- Ezen alkalommal ugyanis nem egy portyázó akciót vezettek, amikor számukra is kedvező az erdős, mocsaras terep, hanem a Dunántúlra átkelt császári fővezér, Siegbert Heister hadműveleteinek támogatására indultak, tehát reguláris hadműveletben kellett volna részt venniük. A felvonulásra pedig a nyílt terep mindenképpen alkalmasabbnak ígérkezett, egy esetleges kuruc rajtaütés elkerülése érdekében.

Maga Béri Balogh Adám is számolt a rácok átkelési szándékával, az augusztus 22-ei apari levelében a következőket írja Esterházy Antalnak: „mindenfelé erős strózsákat rendeltetek, hogy megtudjam, ha által mennek a Sáron, magukat, hogy Budaiakkal conjugálhassák (értsd: egyesíthessék)’’.2-'" Éppen az átkelés megakadályozása érdekében döntött a mihamarabbi támadás mellett. Béri Balogh Adám ugyanis kiválóan felismerte, hogy Kölesd dimbes-dombos, erdőkkel, mezőkkel, mocsarakkal és

2-4 Balogh Adám veszteségjelentésében szereplő, a kölesdi határnevek között ma is megtalálható elnevezés. Lásd OSzK Kt. Föl. Hung. 1389. Thaly-gy. fase. IX. tol. 129. p. és Kölesdi Füzetek II. 16. p.

"22 A 18. században így nevezték az egy mederben folyó Siót és Sárvizet.--<1 Fontos megjegyezni azt, hogy a kölesdi zsákmányban sajkák szerepelnek, ezcnkivül a Pécs - Fehérvár út is a kölesdi réven haladt keresztül. Lásd E. A. T. K. 1901. 768 p.. és Glósz 2000. 12. p.--7 Csorba 1972. 51 p.; 56. p. A mezőségi talajon sohasem alakultak ki összefüggő, kiterjedt erdőségek, nem voltak mocsarak és nagyobb dombok sem, ahol a lesvetéses technika (igazán) megvalósulhatott volna.

OSzK Kt. Föl. Hung. 1389. Thaly-gy. fase. IX. föl. 134. (Balogh eredeti levele Esterházy Antalhoz.)

296