Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Dr. Dobos Gyula: Tengőd évszázadai

A XVI--XVII. században a hadakozás forradalmi átalakulása, a tűzfegyverek megjelenése nemcsak a hadviselést módosította, de jócskán megnövelte a társadalom terheit is. A XVI XVII. századi háborúk időtartama megnőtt, sokkal több áldozatot szedtek, mint korábban. A háborúktól elsősorban nem az öldöklés miatt rettegett a kor embere. Sokkal nagyobb veszélyt hordozott az a tény. hogy a háborúk szétverték a gazdaság normális működését, és éhínséget eredményeztek. A rosszul táplált, legyengült szervezetű embereket pedig könnyen megtámadták a járványok. E járványok legfőbb

terjesztői az összezárt, egészségtelen körülmények között élő katonák voltak. Hazánkban a katonák maguk is szenvedtek a járványoktól, amelyek közül legpusztítóbb- nak a pestis és a kiütéses tífusz számított. Szinte minden évtizedben előfordult egy-két nagyobb, gyakran országos méretű pestis- járvány. A magyar népesség pusztulásáért tehát ez a három nyavalya, a háború, az éhínség és a járvány egyaránt felelős volt.

Gyakorlatilag a török elleni felszabadító háborúkat követően egész Tolna megyében olyan minimális lakónépesség maradt, amely a normális vármegyei élethez, a földek megműveléséhez nem volt elegendő. A XVIII. századnak szinte egészében részben spontán, részben tudatos, óriási lakosságnövelő migrációs folyamat ment végbe.

Bevándorlás, belső vándorlás és a szervezett betelepítések eredményeként népesültek ismét be az egykori hódoltsági. így a Tolna megyei települések, majd a XVIII. század végére a lakó- népesség megtöbbszöröződött. A Tolna megyében letelepítettek több mint negyede a német tartományokból érkezett. Különösen magas volt arányuk a Völgységi, a Gyönki és a Központi járásban. A Tamási járásban a jelentős német telepítés ritka kivételnek szá24