Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Dr. Dobos Gyula: Tengőd évszázadai

Mindkettő megyei seborvosként (chyrurgus comitatensis) szerepel.

Az 1800-as évek elején egyetlen „baromorvos” a vármegyében Henricus Brünner volt. aki herceg Eszterházy dombóvári uradalmában dolgozott. A XIX. század első időszakában a seborvosok egy része nemcsak ember-, hanem állatgyógyászattal is foglalkozott. Ilyen seborvosok praktizáltak például 1817-ben Szek- szárdon, Tolnán, Pakson, [DunajFöldváron. Bonyhádon és Hőgyé- szen. Tengődhöz a legközelebb eső Hőgyész mintegy 35 km-re feküdt, de a településre eljutás az Eszterházy uradalmi orvos működési területébe is belefért. 1837-ben Tolna Vármegye tiszteletbeli főorvosa Liebbald Gyula volt, aki egyben az Eszterházy dombóvári uradalomban a baromorvosi teendőket is ellátta. Később az ozorai uradalomban is tevékenykedett. Nagyon sokféle állatbetegség közül a leggyakrabban előforduló nyavalyának a keleti marhavész „Marha-Dög” számított. Az ilyen betegségben elpusztult állatokat egy 1735-ből származó rendelet szerint „bemeszelt bőrrel” és mézbe ágyazva mélyen el kell ásni, a beteg egye- deket pedig az egészségesektől elkülöníteni.4-A 18-19. században ugyancsak jelentős elhullásokat eredményezett a lépfene (luessetigerorum = sertésvész). Az előírások szerint az ebben elhullott állatot az „udvartól, legelőtől távol kell elásni, hogy ember vagy állat hozzá ne férhessen, különösen a kutyákat ajánlatos távol tartani, mert az elhullott állat húsának elfogyasztása esetén az ebben még veszettség (!) is kialakulhat."4-'

A takonykor főleg a lovak betegsége volt, a ragadós száj- és körömfájás a szarvasmarhákat érintette. A korai feljegyzésekben szerepel, hogy a 18. században gyakori a lovak rühessége. Ez a betegség elsősorban az állat elhanyagoltságából ered, e betegséget a jól ápolt állat és a vadon élő állat nem kapja meg. Az elhanyagolt állatokon a rühesség mellett a tetvesség és a szőrférgesség fordulhat elő. Juhok gyakori megbetegedése volt a kergeség és a ,,gerincagy gyulladásos vízkórsága", valamint a bárányokon a ga- landférgesség. 422 423

422 Közli Kováts, 1987. 554. p.

423 Kováts, 1987. 563. p.

226