Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Dr. Dobos Gyula: Tengőd évszázadai

11I./2. MEZOGAZDASAG

111/2./a NŐVÉ NA TE RM E L ÉS

,, Tengőd adóközség, amely magába foglalja Nyári pusztát, Kánya, Bedeg falukkal, Hékút pusztával, Ireg mezővárossal, Megver telepített pusztával, Bábonv faluval és Tab mezővárossal határos" megfogalmazással kezdődik az 1851 -1852-cs határleírás. A település 54 dűlőjéről készült leírás sorolja a művelési ágat és a termőföldek egyes, gazdálkodási lehetőséget meghatározó sajátosságait.

A Belső telken [későbbi belterület] házak, gazdasági épületek, gyümölcsösök és konyhakertek találhatók.

A Maczai-diilőben egészen jó minőségű termékeny szántóföldek vannak. Bár a lejtős fekvésű, sárga agyagos földet a záporok gyakran meghordják, mivel közel fekszik a faluhoz, annak szorgalmas lakói a vízmosásokat rendszeresen megszüntetik. Háromnyomásos gazdálkodást folytatnak. Első évben búzát, másodikban kukoricát és hajdinát'1’ termelnek. A harmadik évben ugarnak hagyva pihentetik a földet.

''' Hajdina (lat. Fagopyrum vulgare) jelentése kásanövény. Hagyományos módon kézzel vetették. Egyenetlenül érő kalászait könnyen pergő magja miatt szakaszosan aratták. Korábban sarlóval takarították be. a XIX. század végétől takaróval ellátott kaszával vágták le. de nem kötötték azonnal kévébe, hanem felállított, egymásnak döntött markokban szárították. Általában kézi cséppcl esépelik. Takarmányozásra nyersen használják (baromfi, ló). Emberi táplálkozásra esak hántolás-koptatás után megfőzve alkalmas. Előbb K-Ázsiában terjedt, csak a középkor végén ismerték meg Európában (15. sz.), ahol a mérsékelt égövben (Oroszo., Lengyelo., Németo., Németalföld. E-Franciao.) kezdték termeszteni. Közvetlen átadói DK-curópai török-tatár népek lehettek. Erre utalnak magyar nevei: a hajdina (néni. Heidekorn ~ pogány gabona), pohánka (pogány gabona), haricska (görög gabona), tatárka, tönkö, kntppa. Az elnevezések megvető-lcnéző értelműek is. hiszen azt jelzik, hogy pogánynak vagy tatárnak való gabona. Magyarországra a szomszédos német, lengyel, ukrán területekről került, a csapadékos, enyhébb éghajlatú dombvidékeken terjedt el termesztése. A XIX. század második felétől rohamosan visszaszorult ez a gabonafajta. helyét a táplálkozásban a burgonya, ill. a rizs foglalta el. írod. Bátky Zsigmond: Kivesző gabonaféléink (Földrajzi Közlemények, 19IS); Bődéi János: A hajdina termelése és feldolgozása (Ethnografia. 1937).

191