Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Fuksz Márta: A Petrits család

ségbeli portékával és nyers bőrökkel el volt látva, " „ mellyek a jövedelmet idézték elő"

62 - vallják róla céhbeli mestertársai, a fundus pedig a későbbiekben újra szóba kerülő „zsellérház"-ra utal. Fontos megjegyezni, hogy a zsellér szó használata a jobbágyfelszabadítás után már elavultnak számított, bár ez esetben egyértelművé válik, hogy Petrits József földdel nem rendelkezett házassága előtt. Azonban zsellér állapota nem jelentette, hogy szegény lett volna. Valószínű, hogy megfelelő szerszámkészlettel, műhellyel és elegendő nyersanyaggal rendelkezett, ami egy mester vagyonának egyik legszilárdabb alapja volt. Az ügyvédek kérvényei nyomán kibontakozik előttünk ezen időszak iparosokat érintő problémája: „Igen természetes gyarapodásukat előidézendő kölcsön pénzzel kellett dolgozni. Ha tehát egyik hitelezőnél tartozásuk lejárt, hogy eleget tehessenek neki, másiktól vettek fel kölcsönt. "

63 Tőkeszegénység és hitelhiány jellemezte a magyar kézműipart. A hagyatéki leltárak is kevés készpénzről számolnak be, a tőke főként a szerszámokat, nyersanyagokat, munkabéreket jelentette. Gyakran vásárolnak egymástól hitelben a mesterek, és rossz termésű esztendőkben mikor a parasztok vásárlóereje is csökkent, hitelben adják el termékeiket, hogy az üzlet fent maradjon. Ez hozza létre a kölcsönös szolgáltatások hosszú láncolatát. A munkával, vagy termékkel való viszonzás lényege, hogy egymástól pénzt nem kértek, és a hasznot lefölöző kereskedőt is ki lehetett kerülni. Az egymáshoz kötődő szakmák között egyszerűbb és nyilvánvalóbb volt ez a kapcsolódás, de más szakmák esetében is egymás termékeinek fogyasztói voltak. Ha valahol megszakadt ez a láncolat, például egy mester halálával, akkor felszámították az elmaradás értékét, és az örökösöket terhelték vele.

64 A fojtogató tőkehiányt hitellel lehetett volna orvosolni, csakhogy a pénzintézetek nem voltak képesek kielégíteni a nagymértékű hiányt. Szekszárdon 1846-ban megalakult a Takarékpénztár, ezt követték más hitelintézetek is, míg Tolnán kedvezményes hitelekért csak az árvapénztárhoz lehetett folyamodni, egészen az itteni takarékpénztár 1873-as megalapításáig. Másik lehetőség a Paládi-Kovács, 2000. 332. p. és Tóth, 1989. 140-141. p.