Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

Károlyt Kalocsán temetik el. A temetés, a hagyaték bonyodalmai, azok meglepő és megdöbbentő pénzügyi vonatkozásai, emberi hitványságai kikezdik Sztrilich etikai jóhiszeműségét. Szerencséjére, családja mindenben segíti, támogatja. Segíti fájdalma megélését az együttérzők sokasága, a mintegy 130 gyászlevél és távirat. És gyógyír a munka is: „Megrendült egészségi állapotom mellett is dolgozom, talán jobb így, mintha otthon ülnék és sírnék" - írja egyik levelében. Öccse elvesztését soha nem tudta feldolgozni. Egészsége megroppant: fárad, fullad, számolja pulzusát, méri vérnyomását. Ez a vég kezdete. 1965-ben ismét nagy veszteség éri: meghal édesanyja. A négy Sztrilich testvér, reverendában: Károly Szakterületén folytatódik a zsugorodás, felmorzsolás. 1964. december 31-i hatállyal megszüntetik 3 órás SZTK (rendelőintézeti) szakrendelését. Keres magának elfoglaltságot. 1966. január 11-től a bonyhádi járásbíróság hatókörében, igazságügyi orvosszakértő lesz. 1968. szeptember l-jétől mellékfoglalkozású szerződéses viszonyban a cipőgyár napközi otthonában, heti 4 órában „szemvizsgálati és gyógyászati " tevékenységet végez. Közben 25 ágyas kórházi osztálya, vele főorvosi állása is végveszélybe kerül. 1966-ban Thész László megyei szemész főorvos baráti segítsége még megmenti: „A fertőző részleg fenntartását mindenképpen szükségesnek tartom. (...) Tolna megye, az ország egyik trachomával legjobban fertőzött területe volt, és a recidivák [visszaesés] lehetősége feltétlenül indokolttá teszi ilyen