Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

jellegű működését" - írja Thész László, a Bonyhádi Járási Tanács Egészségügyi Csoportjának tájékozódó kérésére. „Nem tudok kellő szavakat találni, hogy kellően megköszönjem jóságodat" - válaszolja a hálás Sztrilich barátjának. Kap még néhány évet. 1968. szeptember 24-én visszavonják magánorvosi működési engedélyét. 1970. december 4-én érkezik utolsó szakmai stációjához, pályája végéhez. Tisztelettel megkérik; a szemészeti osztály betegfelvételénél vegye figyelembe, hogy annak működését december 31-vel megszüntetik. „Sajnálom nagyon a szemészetet, melyhez annyi emlék... harc... küzdelem és küszködés főződik, mely a szívemhez nőtt, mellyel eggyé lettem. (...) Körülnézek a szobában, ahol annyi időt töltöttem, ahol annyi dolgozatot is írtam. (...) nehéz megválni több mint negyvenéves szolgálat után! Egy a vigasz, amit a sírkövemre is szeretném, ha felvésnének, hogy: Egész életemben igyekeztem becsülettel a jó Istent és a szenvedő emberiséget szolgálni" - írta 1970. június 20-án; „Előkészületeka búcsúzáshoz" címet kapott „esszéjében". 1971. január l-jével - „érdemeinek, több mint 40 éves szorgalmas munkásságának elismerése mellett" - nyugdíjazzák. Még jön néhány gyógyír: kitüntetés, újságcikk, búcsúztató. 1970. december l-jén megkapja a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Betegségei egyre inkább elhatalmasodnak: rosszul alszik, remeg a keze, nehéz a légzése. Akkori állapotára Boros László ma így emlékezik: „(...) egyre többet rosszul lett, és panaszkodott apámnak, hogy fullad, és más testi gyengeség is erőt vett rajta. Lajos bácsi elgyengült a végén, és elment a hangja, olyan fátyolosan beszélt, aztán egyre többet volt az ágyban. Egyre többet érzékenyült el, mondta; ne haragudjatok, én ilyen sírós vagyok! Hát, ez lett abból a harsány, vidám emberből. "

16 Szomorú és méltatlan, hogy élete utolsó éveiben, súlyos betegségével elkerülte „kórházát", mert néhány személlyel a végletekig elromlott viszonyuk. Bajusz Viktor, a kórház kardiológus főorvosa látta el, kijárva lakására: „Magas vérnyomása volt. Ilyen Boros László vallomása. Lásd: 2. jegyzetben szereplő videokazetta.