Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

1955. április 4-én a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége Emléklapját kapja; a „felszabadulás óta eltelt 10 év során hazánk felemelkedése, a szocializmus építése érdekében kifejtett odaadó, lelkes munkájáért. " 1955. július l-jén Érdemes Orvos címet adományoz részére Román József egészségügyi miniszter, „az egészségügy területén végzett jó munkájáért. " Gyógyítás A trachoma gyógyítása 1947-ben gyermekcipőben járt, szakírók szerint a megelőző 4 évezred alig hozott lényegi haladást gyógymódjában. Keserves esztendőket okozott ezért az itteni szakgárdának a fertőzés robbanásszerű elterjedése, miközben a védelmi eljárás nem tartott vele lépést. Sztrilich - amikor sarokba szorították eredménytelensége miatt -, már új, erősebb, ellenállóbb trachomatörzsről beszélt, melyet a bukovinai székelyek hurcoltak volna be. „ Vért izzadtak" egy kis eredményért, a végkimerülésig dolgoztak: egymást érték a konzultációk, tapasztalatcsere- látogatások, előadások, szakmai viták, kísérletek, így állt a gyógyítás szakmai része. Volt azonban egy társadalmi faktor is: a trachomas ember olyan élő szeizmográf, aki jelzi a nyomorszintnek, az alultápláltságnak és a higiénia elemi hiányának összhatását. Mintegy 10 év küzdelme után, az antibiotikumok megjelenése, a gazdaság fellendülése, a higiénia kiteljesedése sarkaiból fordította ki a gyógyítást, és a trachomajárvány látványosan összeomlott. Az intézet működésének kezdeti szakaszában a trachomas betegeket először 1%-os ezüstoldattal (lápis) ecsetelték, majd a váladékok eltávolítására kamillás kimosásokat végeztek addig,