Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

amíg a gyulladás megszűnt. A terápia módozatait, fejlődését (hogy láttassuk az egykori szenvedélyes vitákat, és mai szemmel az egész kérdéskör kiforratlanságát, a sötétségben történő botorkálást), Sztrilich leírásából idézzük: „ (...) a fő kezelést a mechanikai vonalra helyeztük. A trachomas csomókat megkapartuk, majd a kaparás után [a felső szemhéjat] naponként kifordítva kimosásokat végeztünk különféle fertőtlenítő oldatokkal. (...) Akkor kezdtük el a chemotherápiás szerek alkalmazását, úgy külsőleg cseppek és kenőcsök formájában, mind belsőleg lökésszerűen. Albucid, Ultraseptyl. Majd jött az antibiotikus korszak. Először az aureomycin lokálisan (...). Akkor jött az, hogy mechanikus kezelést alkalmazni nem szabad, az műhiba! így, kezdtük csak kenni és kenni a szemeket, a kötőhártyákat. Voltak olyan betegek, akiket három hónapig csak kentünk, reggel, délben és este. A csomók azonban nem tűntek el. (...) Egyes tudósok azt mondják, hogy a csomók nem is számítanak. (...) Hogy aztán mi számít a trachománál, a kötőhártya csomós betegségénél, azt nem tudom, vagy nem vitatom. Én csak egyet kérdezek meg, (...) hogy vajon nyugodtan odaültetheti-e az ember a saját gyermekét egy csomós gyermek mellé?? Azt hiszem, nem!! Ha a csomók nem számítanak, akkor kérdem én, aki több évtizede foglalkozom trachomával (...), mi számít?? (...) mindenkivel szemben állítom, hogy igenis, mechanikai kezelés kell, persze nagyon finom és óvatos. " A lokális kezelésen túl törekedtek a szervezet erőnléti állapotának javítására: vitaminokkal, kalciummal, csukamáj olaj-inj ekeiókkal és a táplálkozással. A trachomas betegek ellátásán felül gyógyították az egyéb szembetegségeket is, elvégeztek kisebb műtéteket. 1955-ben 620 műtétre került sor, melynek nagy többsége (416) trachomas abrasio (a csomók lekaparása, dörzsölése) volt, ezt követte mennyiségileg (124) az idegentest-eltávolítás. Alorvos híján, Sztrilichnek éjszaka is állandó készenlétben kellett állnia. Sántha József szeméből 1958-ban idegen testet távolítottak el: „(...) átjött a betegszobába és meglógatott: Kelj fel!