Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Aradi Gábor: Adalékok Tamási mezőgazdaságának 19. századi történetéhez

lédmarha, anyagulya). A községi állatállományon belül külön kellett vizsgálni a tenyészállatokat, mely feladatot a kilencvenes években Freund Lajos már, mint törvényhatósági állatorvos látta el.

176 Az állatbetegségek elleni védelemben megjelenik a védőoltás is. Tolna megyében az 1890-es évek elejétől vezették be a sertések között előforduló orbánc terjedésének megakadályozására ezt a gyógyászati eljárást. 1893-ban kísérleti céllal ott kezdték alkalmazni, ahol a betegség évről évre pusztított. Az oltást a hatósági állatorvosnak, illetve annak felügyelete alatt kell végezni. Költségét az ebadóalap terhére számolták el.

177 Az állategészségügy fejlődése magával húzta a táplálkozásegészségügy szerepének erősödését is, melynek jele Tamásiban is tetten érhető. 1886-ban dr. Piringer József, Tamási körorvosa jelentésében arra hívja fel a hatóságok figyelmét, hogy a tamási mészárosok 48 krajcárról 50 krajcárra emelték a marhahús árát. Ennek indokolatlanságát többek között azzal is magyarázta, hogy az árusított hús „ kevés tápértékkel bíró, nyálkás húsú, fiatal " (egy és két év közötti) marháktól származott. „Ez olyan visszaélés" írta Piringer, „mely [a] népnek úgy anyagi, mint egészségügyi kárát okozza. A fiatal alig valami táperőt magában foglaló hús drágán, kilónként 50 krajcárért méretik; már pedig lelkiismerettel állíthatom, hogy a nyert táperő nem ér húsz krajcárt, mert annyi áru burgonya is legalább kétszer annyi táperőt rejt magában, mint azon fiatal, nyálkás - majd egészen vízből álló - húsnemű anyag. " Az áremelést azért hajtották végre a tamási mészárosok, mert egy levágandó állat után befizetendő húsvizsgálati díjat 50 krajcárra emelték. Ennek oka pedig az volt, hogy a községet kötelezték arra, hogy egy korszerű, a higiéniai követelményeknek megfelelő vágóhidat építsen.'

78 TMÖL TJFI 1426/1884., 1863/1886., 1612/1888., 8387/1893. anyagulya = a fias tehenek bikával együtt járó csoportja. = MNL2. 2278/1893. A sertésorbánc a 3 hónaposnál idősebb, de 1 évesnél fiatalabb sertésekben a leggyakoribb. Kórokozója egy baktérium, amelyet a szokásos fertőtlenítőszerek elpusztítanak, a húsban azonban még a besózás és a füstölés ellenére is hónapokig megmarad, csak a hosszan tartó főzés semmisíti meg. = BÖŐ 2002. TMÖL TJFI 10/2/1886. TKI KTJ 4/1888/3.