Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Aradi Gábor: Adalékok Tamási mezőgazdaságának 19. századi történetéhez

szent napot szinte megünnepelni, s magukat a munkákról visszatartani, - mire ők ezen ünnep megtartását elvállalták".

m Egy évvel korábban, az 1863. évi járvány idején azonban valószínűleg Tamásiban is sok betegségben elhalt állatot kellett levágni. Erre vonatkozóan nem állt rendelkezésre közvetlen adat. Annak feltételezése, hogy ekkor Tamásiban is szükség volt ilyen kényszerintézkedésre, a húsfogyasztási adó tárgyában - az adóbeszedők és a község vezetői között - lefolytatott vitából lehet következtetni. A vita hátterében az állt, hogy mivel „az álladalom" az 1863. és az 1864. évi húsfogyasztási adót

174 előre be akarta szedni, a község is egy összegben kérte az összeget a községi adókezelőktől, Fischer Ábrahám és Taubner Farkas mészárosoktól. Utóbbiak dolga azzal is nehezült, hogy a községi képviselő-testület - tekintettel az állatelhullások következtében kárt szenvedett gazdákra - kikötötte, hogy felpuffadás vagy „ más szerencsétlenség miatt" elpusztult állat levágása után fogyasztási adót nem szabad szedni. Ilyen feltételek mellett először vissza akartak lépni az adószedők, de miután a község megengedte a havonkénti törlesztést, felemelve az adózandó időszakot 12 hónapról 14 hónapra, mégiscsak elvállalták feladatot.

175 A hatvanas évek járványai nagy szerepet játszottak abban, hogy a kiegyezés után a magyar kormány az állategészségügyet központi irányítás alá vonta. A számos egymást követő és egymásra épülő rendelet következetes végrehajtásának eredményeként 1881-ben megszűnt Magyarországon a „keleti marhavész". Rendszeresekké és szigorúbbá váltak a tavasszal, legelőre hajtás előtt lefolytatott állatvizsgálatok, melyeket a körzeti állatorvosok végeztek el. Tamásiban és a környező településeken a vizsgáló orvos Mórocza János (majd Freund Lajos), a nagyszokolyi térségben (Galamb József okleveles állatorvos) volt. A vizsgálatról minden esetben jegyzőkönyvet vettek fel. Ebben közölték a vizsgált helységek neveit, a vizsgált állatok számát. Részletesen azt is leírták, hogy az egyes állatokat milyen korban és csoportban találták, használva a korabeli megnevezéseket (gulyamarha, cseTMÖL TNI SZJ. 1863. október 18. 453 Ft. TMÖL TNI SZJ. 1863. nov. 7.