Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Aradi Gábor: Adalékok Tamási mezőgazdaságának 19. századi történetéhez

sikerült megállítani. Tolna megyét az 1850/5 l-es időszak járványa érintette a legsúlyosabban, amikor a szarvasmarha-állomány jelentős része elpusztult.

170 Tamásiban is többször előfordult a betegség. 1854-ben pl. a megyében csak itt és Nagyszokolyban észlelték. A mindkét helyen életbe léptettet szigorú intézkedések hatására a kórt hamarosan felszámolták. A marhavész idején 25 napig volt Tamásiban az (állat)orvos.

171 A járvány leghosszabb ideig, kisebb nagyobb intenzitással az 1860-as években jelentkezett. A legnagyobb kárt az 1864. évben kitört országos járvány okozta. Ekkor leginkább az ország fontos exportcikkét, a szürkemarhákat pusztította a betegség, amely azonban a juhállománynál is megjelent. A járvány elleni védekezés megszervezésére országos főbizottmány, több megyét magába foglaló bizottságok, illetve az egyes megyékben működő albizottságok alakultak. Tolna megye Fejér és Veszprém megyével volt egy csoportban. A regionális bizottság székhelyeként Székesfehérvárt határozták meg. A megyei albizottság tagja lett Tamásiból Müller Ádám kerületi orvos és Kovács János, a dombóvári járás főszolgabírája. Tolna megyében ekkor a járvány elsősorban Medináról, a Gindlicsaládhoz tartozó Apáti pusztáról, Kápolna pusztáról (Harc), Bátaszékről és Bátáról szedte áldozatait. A legnagyobb veszteséget Bátán regisztrálták. Itt több mint ötszáz szarvasmarha pusztult el. A járvány lezáródásáról a megyei albizottság elnöke, Perczel Sándor első alispán 1865. április 12-i levelében adott hírt.

172 Kóros esetek Tamásiban ezúttal nem fordultak elő. Ennek örömére a lakosság elhatározta, „hogy Isten őket ezen súlyos vészedéitől továbbra megóvja, s jószágát megtartsa ... évenként október hó 20-án a Szt. Vendel napját egész ünnep tartásával megünnepelendik, miután pedig mezővárosunkban evangélikus hitvallásúak is volnának, f. évi október hó 18-án felszólíttatik, hogy ők is Istennek magas kegyelmét igénybe vévén készek é azon 170 TMÖL TJFI 516/1861. 171 TMÖL TNI SZJ 1855. febr. 4. KOVÁTS 1987. 583. p. 172 TMÖL AI 1590/1864. Lásd még KOVÁTS 1987. 582-588. p.