Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)
Aradi Gábor: Adalékok Tamási mezőgazdaságának 19. századi történetéhez
kor Tamásiban a zab évi termése 1300 q, a kukoricáé 3300 q. Szembetűnő a zabtermés mennyiségének növekedése, ami a belterjes állattartás nagyobb szerepét mutatja. 93 Szőlőmüvelés Tamási határában az 187l-es határleírás szerint az első osztályú szőlők a henyei, a szuroki, a kosbai szőlőhegyeken, valamint a Várhegyen helyezkedtek el. A lejtős, délkeleti oldalon termett szőlőből jó minőségű bort lehetett készíteni. Az Adorjáni és a Kobak-hegyen, lejtős, dombos talajon telepített szőlők nyugati fekvésűknél fogva „erős szeleknek" voltak kitéve. A Szarka-hegyi szőlők az északi oldalon feküdtek és itt a korabeli felmérő szerint „savanyú bor" termett. 94 Az ország jelentősebb szőlőtermő vidékein a szőlő- és bortermelést a szőlőbirtokosok szervezete irányította. Az egymástól eltérő felépítésű hegyközségek (a kifejezést ekkor még nem használták) együttműködési rendje a 19. század első felére szilárdult meg. A hegyközségek bizonyos értelemben megelőzték korukat, hiszen egy a polgárosodásban visszamaradt országban jelentettek egészen eltérő társadalmi helyzetű személyek számára olyan együttműködést, amely ha nem is a mai fogalmaink szerint, de meglehetősen demokratikus keretek között folyhatott. 95 Tamásiban, mint uradalmi területen nem létezhetett önkormányzat a szervezetben. Az uradalmi intéző, vagy későbben a közigazgatási tisztségviselő jelenlétében választották vezetőiket, elöljáróikat az egyes területi egységek szőlőtermelői. Az elöljárók választására legtöbbször Szent György napján került sor. 1860ban is ezen a napon gyűltek össze az Szőlőhegy érdekeltjei elöljáróik megválasztására. Az ülésen több mezővárosi szőlőbirtokos is megjelent. A tárgyaláson jelen volt „tekintetes Kolozsváry János úr", az uradalom képviselője. Megállapították a hegyelöljárók fizetését. A hegybírók (Szálai István, Máj er István, Pap István, A természetes széna a réten szabadon termett = PNL. Gyep vagy egyéb takarmánytermő terület második növedéke. TMÖL TJFI 6413/ 1893. TMÖLSZFI leírás 1871. KOMÁROMI ÉVA.