Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

A Trachomagondozó és Fektető Intézet A történelem „szeszélyéből" kialakult szükségszerűség, és néhány kiváló férfi szilárd akarata megteremtette az Állami Trachomagondozó Intézetet. Később, a „ kórházasítás ", a fektető szobák kialakítása által Trachomagondozó és Fektető Intézetté váltak. Innen nőtt ki 1959-ben a járási, majd városi kórház rendelőintézete. Babits Mihály, Tolna vármegye tiszti főorvosa, egy 1822-ben írt helyzetelemző jelentésében így fogalmazta meg orvosetikai hitvallását: „ügyefogyott Felebarátainkért áldozatot tenni szent kötelesség. "

40 1947-ben, ezen a vidéken többen is megértették ezt az intelmet a kialakult drámai helyzetből, így mindenekelőtt: Boros Béla, a pécsi szemklinika igazgatója, Bendenritter Ferenc országos trachomafelügyelő, Benedek János, a Völgységi járás tiszti orvosa, Fürdős Dezső Tolna vármegye tiszti főorvosa, Vilmon Gyula közegészségügyi főfelügyelő, Vér Béla, a Völgységi járás főjegyzője és Sztrilich Lajos szemorvos. Sztrilich volt a legalkalmasabb arra, hogy kiválasztódjék a szanálási feladatra: ösztönös vonzalma a közegészség problémaköréhez, nagyfokú kapcsolatteremtő képessége, empátiája a kisebbségi sorsot átélő székely népcsoporthoz, kérlelhetetlen szigorúsága melletti rendkívüli humánuma és humora, dinamikus természete, szervező és rendszerező képessége, TTT VI. (Kiadó: Tolna Megyei Tanács Levéltára, Szerk.: K. Balog János Szekszárd, 1975) In: Gutái Miklós dr.: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között c. írása.