Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Mátrai Ildikó: A Nyéki-Holt-Duna története, amiről a régi térképek mesélnek

a holtmeder nemlétét, megállapításom alátámasztására, mely szerint egy az 1700-1730 közötti években lefűződött folyókanyarulat, eddigi ismereteim alapján nincs lehetőségem vagyis további térkép- és levéltári kutatások szükségesek ennek igazolására. A Nyéki-Holt-Duna múltja, jelene és jövője összefonódik szomszédjának a Pörbölyi-erdőnek a történetével. A holtmeder tulajdonképpen a Felső- és Alsó-Pörbölyi-erdő valamint a Porboly súgónak nevezett, valaha fás legelő, ma szintén erdő, között helyezkedik el. „ ...suggónak azért hivatik mert a' kis duna és a Holt dunák által egy sug vagy zugba szorítva s csak nem egészen körül véve van. "

I3S Ez a nagy kiterjedésű összefüggő erdőterület több birtokvita, határper tárgyát képezte a XVII-XVIII. század folyamán. Valaha a kalocsai érsekséghez tartozott, azonban a bátai apátság az 1700-as évek elején elperelte, majd egy részét visszakapták a kalocsaiak így lett Pörböll majd Porboly, vagyis pörből nyert erdő. Egy határperhez 1731-ben készített térképvázlaton már Pörböll néven szerepel. „Pörböli erdő, többnyire tölgy, nyár és jegenye fa, nevét - miután pör utján lön a szomszéd kalocsai érseki uradalomtól megnyerve — „Pör"böl örökölte... "J

39 A Nyéki-Holt-Duna medre mintegy természetes választóvonal az egymással többször perben álló birtokok határvonalát adta, területe hol a bátaszéki uradalomhoz hol a kalocsai érsekséghez tartozott. A Pörbölyi-erdő a középkorban dúló háborúk idején a környező lakosok búvóhelye volt, így több, napjainkra már eltűnt települést is feltételeznek benne.

140 Ilyen a szeremleiek régi faluhelyei vagy a bátaiak által az Alsó-Pörbölyi-erdőben alapított Bál és a Porboly sugó területén egy magaslaton épült, de a középkorban elpusztult falu: Porboly („Pörbely"). A két utóbbi település között találhatjuk a jellegzetes alakú Nyéki-Holt-Dunát (21. ábra). A búvóhelyen kívül az erdők haszonvétele is igen fontos volt az ártéren élők számára: faanyaggal és tüzelővel szolgált, az irtásföldeken mezőgazdasági termelés folyt. Az erdő legfontosabb haszonvétele azonban az állattartás volt: lovat, marhát legeltettek benne, disznófalkákat tartottak a makkos erdőkben. Az ártéri haPesthy (1888). Pesthy (1888). Andrásfalvy (1973) vö. Szeremle és Báta régi faluhelyei.