Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Töttős Gábor: A tolna megyei időszaki sajtó kezdetei • 371

Biharmegyei Közlönyt, Nagyváradi Lapokat; 1875-ben már más megyében a Békés, majd a Békésmegyei Közlöny, Alföldi Lapok, és újabb tíz esztendő múlva az Aradi Közlöny, Alföldi Újság jelzik útját.

9 Végigtekintve a neveken, megállapíthatjuk, nem tehetségekben, rátermett erőkben szegény a megye, legalábbis nem elszármazott újságírói, írói elmékben. Kérdés azonban, mi lett volna belőlük, ha csupán szülőhelyükön forgolódnak, nem látnak tovább házuk cserényénél, vagy tanulmányaik után kívánnak visszatérni bölcsőjükhöz?! Bizony aligha viszik többre a jegyzőségnél, néptanítóságnál, lelkészségnél! Akik egyszer belekóstoltak a főváros nagyobb lehetőségeibe, kalandvágyból nem fognak eleve bizonytalan kimenetelű lapvállalkozásba, nem cserélik föl a népszerűséget, biztos kenyeret a vidéki firkász sanyarú életével és keserű kenyerével. Ehhez járul még, hogy sokszor a vállalkozás legelemibb föltételei is hiányoznak: az újságírás még nem megélhetés és foglalkozás az ország álmosabb részében. Tolna megyében aligha tudnák megkedvelni és -fizetni az állandó, éles tollú, nagy befolyású kritikust, akinek még stílusában is jócskán engedményt kellene tennie a nagy lapoknál megszokott eleganciájából. Napilapot az alapításhoz kellő hatalmas kaució miatt is lehetetlen indítani, de kit érdekelne a politika vidéken? Színvonalas heti sajtó pedig híranyag és munkatársi gárda hiányában szintén nem kecsegteti sok jóval a szebb napokat látott fővárosi vezércikk- vagy tárcaírót. Báttaszéki Lajos lapalapításaiban is nyomon követhetjük, hogy a lehetőségek milyen sorrendben kedveztek a minden bizonnyal tőkés vállalkozásként való alapításnak: a gazdasági fellendülését élő Nagyvárad és környéke több újságot is elbír már, amikor még Tolna megyében egy sem indul, talán éppen közönség hiányában. Mindezen felül a vidékre kerülőnek számolnia kellene a helyi hatalmi rendszer idegen számára megfejthetetlen összefüggéseivel, továbbá azzal, hogy majd csak évek, évtizedek után fogadják be azok, akiknek lapot kell szerkesztenie, vezércikket kell írnia, ki kell fürkésznie szívük vágyát, be kell épülnie társaságukba, híreket kell szereznie róluk és tőlük. Véletlen-e ezek után, hogy a SIPTERNÉ, 1973. 13. p. 377