Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Jékely Berta: Az építőkultúra és településhasználat változásai Kalaznón • 225

érkezését követő években tehát már a szilárd épületanyagokból való építkezést elrendelő megyei statútum volt érvényben, melyet az amúgy is a vályogkészítés és téglaégetés ismeretével hazánkba érkező német telepesek könnyűszerrel betarthattak.

333 Nem sokkal a betelepítés után Bél Mátyás beszámol arról, hogy a tolnai németek „sárból téglát készítve, amelyeket a napon megkeményítenek és némelyek ki is égetnek" építik házaikat. A vályog tehát már igen korán megjelent és sokáig meghatározó is maradt a Tolna megyei német házak falazatában. A tégla a nehezen megfizethető építőanyagok közé tartozott, ezért a módosabb gazdák is csak a XIX. században tértek át a téglafal használatára - noha a Kalaznóval szomszédos Hőgyészen már az 1773-as összeírás említ téglaégetőt, s ugyanitt 1818-ban már két téglaégető kemence is állt. Kalaznón a XX. század elején is csupán az épületek 1 %-a épült téglából (ld. 8. táblázat). A kitelepítési vagyonleltárak szerint a faluban 10 téglaépület állt, az 1949-es statisztikai adatok 5, az 1960-as adatok pedig 8 téglaépületről szólnak. 1949 után azonban már nem épült ház a faluban, tehát a megnövekedett számadat a felmérés pontosításának eredménye. Az 1930-as, 40-es években épült módos házaknak ezek szerint csak egy része - körülbelül tíz lakóház - épült téglából. A drága téglából még a módosabb gazdák sem mind engedhették meg maguknak, hogy egész házukat abból építsék föl. Valószínű az is, hogy annak ellenére, hogy igen mutatós reprezentatív lakóépületeket építettek, nem tartották fontosnak, hogy az épület teljes egészében téglából legyen. A Dél-Dunántúlon a XIX. században a földfalak, elsősorban a vertfal, más néven tömésfal volt jelentős.

337 A Magyar Néprajzi Atlasz térképlapján szereplő adatok összesítése alapján Kalaznó az 1900 körüli l-l évtizedben a tömött fallal építkező építészeti TARJÁN, 1991. 105. p BÉL, 1979. 340. p ZENTAI 1991/a. 61. p VÁRNAGY, 1998. 134. p ZENTAI, 1991/a. 54. 1891-ben Tolna vármegyében mindössze az épületek 1 %-a volt fa falazatú, 4,5 %-a kö vagy tégla, 22,5 %-a tégla vagy kő alappal föld és 72 %-a vályog illetve sár falazatú. Épületstatisztika 1893. 56. 284