Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Jékely Berta: Az építőkultúra és településhasználat változásai Kalaznón • 225

szokásban, vagy éppen elterjedőben, s nem folytatták eredeti lakóhelyük építőhagyományait.

251 A telepesek megkísérelték ugyan építészeti hagyományaik folytatását az új körülmények között is, ám ez a törekvésük nem járt sikerrel, s alkalmazkodniuk kellett közvetlen környezetükhöz.

252 A XIX. század derekára a származási helyükre utaló német sajátságok elkoptak. A német házak egyetlen specifikus ismertető jegye a XIX. századra Magyarországon kifejlődött esztergált faoszlopú tornác. A magyarországi németek építkezése a központi alföldi területen korábban kialakult mintához igazodott.

254 Barabás Jenő a Magyar Néprajzi Atlasz térképlapjai alapján készített regionalizáció során is kimutatta a középmagyar vagy alföldi háztípus benyomulási területét a Dunántúl délnyugati területén. A telepesek korszerű, árutermelő gazdálkodású vidékekről érkeztek a hazai naturálgazdálkodás keretei közé. A hazánkban ismeretlen gazdasági magatartás a németek gyors anyagi konszolidációját eredményezte. A gazdaságilag megerősödött németek építkezése a városi, mezővárosi és a magasabb társadalmi rétegek építkezés mintáját követte.

256 A német lakóépületek a fejlődés élvonalát képviselték. Házaik alaprajzi elrendezésére jellemző volt a központi bejárat, a kétkonyhás hosszúház és a kétsorossá bővülés. Korábban jelent meg a körükben a zárt tüzelő és a székes tető is. A XX. század első felében Kalaznó mezőgazdasági fejlődésével párhuzamosan az építőkultúra is virágzásnak indult. A kalaznói módos gazdák a városias, polgárosult építkezési mintát követették. Az 1930-as, 40-es években épült lakóházak 3-4 szobából és két konyhából álló, hatalmas, magas épületek, a kétsorosság irányába mutató üvegezett verandákkal. A magas 'BALASSA, 1989.41. 2 BALASSA, 1989. 44. Balassa és a többi szakirodalom is a német hagyományok képviselőjeként egyedül a fachwerk oromzatot említi. Ehhez 1. részletesen: L IMRE MÁRIA, 1986. 2. k. 507-516. p. 3 ZENTAI, 199 l/a. 222. p 4 BALASSA, 1989. 41. p 5 BARABÁS, 1991. 43. p 6 BALASSA, 1989. 43. p 7 ZENTAI, 1991/a. 222. p 269