Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Törvényhatósági választások Tolna megyében 1871-1917 • 5

Összegzés Az egyes fejezetekben lévő elemzések és a fejezeteket lezáró összegzések miatt, ehelyütt csak a tanulmányom elején megfogalmazott, törvényhatósági bizottság legitimációjának mértékével kapcsolatos kérdésemre foglalom össze kutatásom eredményeit és abból adódó következtetéseimet. Elöljáróban le kell szögeznem, a reformkorhoz, de 1848-hoz képest is igen jelentős teljesítmény volt a népképviselet elvének beépülése a megye életébe. Ez egy jogfelfogás érvényesülését, egy másiknak, a születési előjogok érvényesülésére épülőnek a meghaladását jelentette. Ez akkor is határkő volt, ha a törvényhozók jogalkotásukban a népképviselet elvét - finoman szólva - nem teljesítették ki egészében. Továbbá akkor is, ha gyakorlati érvényesülését a mindennapok szorító kényszerei mellett régi beidegződések is korlátozták. Hiszen elmondható, hogy a népképviselet elve már a törvény betűjének papírra vetésével határok közé lett kényszerítve, így, ha a törvényhatósági bizottság legitimációjának nagyságát - talán helyesebb lenne kicsinységéről beszélni - befolyásoló jelenségeket Tolna megyére tekintettel sorra vesszük, alábbi korlátozó tényezőket találjuk: - a megyebizottság felét a legnagyobb adófizetők, a virilisták adták. A bizottság másik felét adó választott tagoknak csak fele került egy választás során a testületbe, - a magas cenzus következtében csak a lakosság töredéke rendelkezett választójoggal, ami az idő előrehaladtával - Európai összevetésben is - egyre tarthatatlanabb volt, - sőt az 1874. évi választójogi törvény további szűkítéseket érvényesített, - igaz, hogy nem korlátozást, de mindenképp torzulást jelentettek azok az ellentmondások, melyekről a kerületek beosztása és a választók száma alakulásának tárgyalásakor ejtettem szót, - szintén a népképviselet gyenge érvényesülését jelezte, eredményezte a korszak nagyobbik részére jellemző igen alacsony 52