Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)
Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289
A rendelet tartalmazza, hogy a vadászbérleti szerződés a bérlővel 3 évre köttessék. A lejárt bérleti szerződést 3 évenként újból meg kell kötni és a bérösszegét megállapítani. Az 1920-as évekig a Cserencet és Bográt bérlő Rozumberg csak alkalomszerűen legeltetett az erdőben, a réteken, ha a kinti pusztai lapok legelője elfogyott, vagy néha a jármos ökröket vasárnap egy kisbéres felügyeletével behajtották a közeli erdőbe 50 . Nem változott a helyzet 1920 után sem, mert a vadászbérletet, a passziót és legeltetés hasznát jól össze tudták egyeztetni. Az uradalmak bérlőinek ezen legeltetési előjogai szerencsére csak az uradalom határaival érintkező erdőkre és kaszálókra terjedtek ki. Az tény, hogy az erdészeti hivatal vezetőjétől az erdészekig mindenki ellenezte a legeltetést. A legeltetés mégis folyt a legfelső vezetés tudtával és hatalmi támogatásával. A bérlő olyan baráti és rokoni kapcsolatokkal rendelkezett, hogy (ha fogcsikorgatva is) tudomásul kellett vennie a tényeket, amelyek a következők: Lőrincor-Vajas kb. 70 holdas területén legelt a 30-40 darabos bivalycsorda mellett 120-150 tinó is. Ezeket évről-évre hizlalásra fogták. Természetesen az őrzőtől függően néha a környező erdőben. A cserenci cselédek disznófalkája az uradalmi kanász őrzése mellett Péterhídtól a visszafolyó telelő torkáig kb. 130-150 db-ból állt. Szomfova területén a vadászbérlő legeltette: 120-130 darabos tinógulyáját a zátony tavai mintegy 70 kh réten, a Bograpusztai cseléd kanász pedig Zátony tava szélén 80-100 db disznó falkát. A bárkarakodói rét szélében egy szálláson 200-250 mangalica anyakocát tartottak szalmatetős, szerfás ólakban. Ennek a kocaállománynak naponta uradalmi fogat szállította Bográról az abraktakarmányt. Az anyadisznó falka bejárta a Bárkarakodótól a Vargatói rakodóig elterülő erdőterület. Ez a hatalmas disznófalka a járásába eső területen minden füvet, gyomot lelegelt és kitaposott. Az erdő alja olyan volt, mint egy tisztára söpört falusi porta. Amikor már szakiskolába jártam, megkérdeztem édesapámtól, hogy a Vargatói tölgyes miért ilyen ritka és hiányos. Azt felelte, hogy az elődje idejében, mindig ott legeltek Rozumberg jármos ökrei. 377
