Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

éjjel, sötétben történtek. Egy ilyen falopás fegyverhasználattal végződött és emberéletet követelt Veránkán. A rakodók szerepe nemcsak a holt ágak hajózható részein volt igen jelentős, de a kiseladásban is, ahol a lakosság ellátása történt a jól elérhető erdőterületek peremein. Ezek a kiseladásra berendezett rakodók a termelt tűzifának harmadát, esetenként még ennél is nagyobb részét forgalmazták. Itt minden héten kedden és pénteken volt faeladás, úgynevezett fanap. Ezt a rakodón ugyanúgy jelezték, mint az ott tárolt tűzifaválaszték egységárait. A rakodókon úgynevezett kisraktári ölezéssel volt a tűzifa sarangolva, 1 kereszt, egy bél, 1-2 űrméteres tételekben, igen széles skála szerint osztályozva. Pl. I., II., osztályú, kemény vagy lágy hasáb, L, II. o. kemény és lágy dorong. A rakodókra lehetőleg a közeli erdőterületekről szállították a faanyagot a magánfuvarosok. Szinte soha nem fordult elő, hogy a tűzifa a rakodón maradt, nem kelt el. A rakodón tárolt tűzifából a hozzáérhetőség szerint szabadon választhatott a vevő korlátlan mennyiségben, de csak annyit, amennyit egyszerre felrakott és elszállított helyszíni fizetés ellenében. így nem volt gond az anyag nyilvántartására és a pénz egyensúlyra, a rakodó mindennap naprakész leltárral zárta a napot. Egy-két kisraktári választék árára még emlékszem, így 1938-ban 1 eürm3.

1. osztályú, kemény hasáb ára 7,50 pengő volt, a lágyfa ugyanilyen mennyiségű és minőségű 5,50 pengő. Az akkori termelési költség kemény hasáb esetében 80-100 fillérig, a lágy esetében 50-80 fillérig terjedt állománytól, hasíthatóságtól függően. A kifuvarozás bére ugyanebben az időben eürm3-ként 50-65 fillér volt, de esetenként, hajók voltak a körülmények és utak 35-45 fillér is megfelelő keresetet jelentett a fuvarosoknak. A kisraktári ölezés, sarangolás bére válogatással, csomólefaragással és igen jó tömör sarangolással 20-25 fillér volt eürm3-ként. E munkát mindig válogatott, gyakorlattal rendelkező emberek végezték brigádban. Ők mesterei, művészei voltak e munkának, és igyekeztek is jól és pontosan dolgozni a kereseti lehetőségek miatt. Miközben a napszám 1,20-1,50 pengő között mozgott, ők négy-ötszörösét, sőt néha még ennél is többet kerestek. Volt 3-4 kiemelkedően ügyes ember, akiknek a napi teljesítménye nemegyszer 30-35 métert is elérte kifogástalan munkavégzés mellett. Természetesen ez igen nagy gyakorlatot és 335