Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

erdőn a maguk igénye szerint hasznosították. A véghasználatokat, a tarvágásokat inkább nincstelen vagy szegény napszámos emberek végezték. Azokat részesítették előnyben, mert az fizetett munka volt, és esetenként - fizikumtól és gyakorlattól függően az alkalmi napszámnál jobb kereseti lehetőséget adott. Az előhasználatokat, gyérítéseket inkább olyan kisgazdák végezték, akiknek pár hold földjük és fogatuk is volt. Ez módot adott az évi tüzelő olcsó és biztos beszerzésére. A munka nem volt szorosan naphoz és időhöz kötött. Tehát mindenki akkor dolgozott, amikor ráért vagy akart. Ebből következik, hogy a környező tanyák, szállások és a közeli falvak lakossága ezer szállal kötődött az erdőhöz. Télen favágás, tavasszal fukaszálás, nyáron búzakötelet helyettesítő csuhékötél csinálás (sásból). Az ártéri területeken a nagy tömegű és ügyes favágókat Báta, Szeremle, Bajaszentistván adták. Ezek a favágók jó munka esetében, lakhelyüktől távol, 2 heti élelemmel felszerelve indultak munkára. A vágásterületeken kizárólag gunyhókban laktak. A Sárköz gazdagabb falvaiból idegenbe, távolabbi téli bérmunkára az emberek nemigen mentek, mert ha akarták, azt helyben is megtalálták. Erdő és munka volt bőven. Az előhasználatokat végző részes termelők szinte állandó, évről-évre visszatérő munkások voltak. A munkát igyekeztek jól és szakszerűen végezni. A szakmai személyzet utasítását betartották. Pár mondatos eligazítás részükre elegendőnek bizonyult. A kényesebb munkát pedig az erdész, ha szükséges volt jelzőbaltával elvégezte. Lankóczi Cigányok Erdő szélén, dűlő végén áll egy öreg diófa. Ki ültette és hány éves, talán senki sem tudja. Alatta a sötét agyag simára van taposva. Itt táncolnak a cigányok, ha a kedvük úgy hozza. Árnyékában gunyhó lapul, abban lakik a kontrás, Előneve is van néki, úgy hívják, hogy „ diófás ". Mellette még öt-hat gunyhó, primás meg a többiek, Gunyhók előtt kemence áll, körülötte gyerekek. 316