Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

A banda kezd gyülekezni, egyik-másik már hangol, Előjön az öreg kontrás, tiszteletet parancsol. Tavasz este, alkonyatkor elcsendesül a határ, Vén diófa lombja alatt cigánybanda muzsikál. Körülöttük fiatalok csak hallgatják a zenét, Földön ülnek, a lábukkal követik az ütemét. A hangulat fokozódik, egyik-másik felugrik, Könnyű táncot járva lábuk, alattuk a föld porzik. Gondtalanul énekelnek, daluk egyre szilajabb, Ha nem húzzák elég gyorsan, a rókatánc elmarad. Az öregek körben ülnek, képzeletük messze jár, Elmúlott az ifjúságuk, nekik csendes nóta jár. A pipából nagyot szívnak, eregetik a füstjét, Rájuk is gondol a banda, megszólaltat bús zenét A kelő hold halvány fénye kigyullad az égbolton, Erdő szélén vén fa alatt szilaj zene még tombol. A fürj kakas is megszólal, elkezdi az énekét, A békáknak zenekara kitölti a szünetét. Csendesedik már a ritmus, a táncosok fáradnak, Ahogy éjbe vált az este, szüneteket tartanak. Nótás kedvük végére jár, a homlokuk gyöngyözik, Gunyhókban az asszonyok a gyerekeket fektetik. Fel-felhangzik innen-onnan egy-egy hívó kiáltás, Egy pattogós tüzes nóta ma este a ráadás. Csendben szétszéled a banda, ki-ki nyugovóra tér, Az égbolton csillagok közt ragyog a Göncölszekér. Erdei csárdák és az azokhoz fűződő események A korábban leírtakból kitűnik, hogy az erdőknek a régmúltban sokkal kevésbé volt zárt a világa a tulajdoni szokásjogok alapján. Ilyen jogai a régi tulajdonosoknak is voltak, pl. a Közalapítványnak a kocsmajoga. E régi joggyakorlat szerint két közalapítványi kocsma volt a területen: a lassi és a keselyüsi. Régi községi kocsma volt még a kutyatanyai (Góga). Ezenkívül még két másik, gyermekkoromban már nem létező bormérés is volt: az égett- és a ráccsárdai. Ezeket a kocsmákat azért említem meg, 317